Ezer életen és ezer bajon át...........

......Ezer életen és ezer bajon át

Szeretni valakit valamiér'

Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj

Szeretni valakit valamiér'............

Vannak mesék, amik sosem érnek véget. Bennünk is, közöttünk is történnek tovább. Vannak mesék, igen, vannak. Vannak, amíg csak gondolkozunk, amíg hiszünk, amíg remélünk, amíg szeretünk. Örök mesék. Éltető mesék. Az ember meséi.

(Pintér László)

Te olyan furcsa kártyás vagy... valaki, aki kártya helyett szenvedélyekkel és emberekkel játszik. Én voltam az egyik dáma a játszmában. Aztán felálltál, és odább mentél... miért? Mert meguntad. Csak elmentél, mert meguntad....

A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá.  

(Márai Sándor:Eszter hagyatéka)

"...ahhoz nincs elég erőd,hogy felidegesíts....
..nem jelenthetsz nekem annyit, hogy felidegesíts..."

(A felolvasó c. filmből)

.....sokat mondogatom, s akkor elhiszem....

talán....

mindenesetre a filmet ajánlom....

...Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.....

...Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.....

ezt most megint kell.........

ez egy levélrészlet.... Latinovits Zoltán nagy szerelmének, Ruttkai Évának írta, mikor 15 év után újra egymásra találtak....

Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához,részlet







"Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is igy akarhatja.

Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Ujraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos.Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk. Tizenöt év. Most vetkőztük le másodszor a bőrünk. levedlettük régi magunk kétszer. Most jó hét év következik. Ha akarjuk. Ha csináljuk.

Naponta húzom fel a múlt kútjából az emlékvödröket. Vödörnyi szépet, csigát, kacskaringót, kéket, sárgát, hajnalt, alkonyt, a régi szelet és a régi szineket. A régi sziveink.

Régi sziveinket lemeszelték a kápolna falán. De belerajzolva, téglába vésve most már ott marad, tizenöt év dobogó szive.....

Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!

Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.

Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.

Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba."

ez nem Rólunk szól.....

Latinovits és Ruttkai szerelméről....

mondom, nem Rólunk......

nem Rólunk??????

Szerelmünk lapjai című film

 

 "Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkal. Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben... Te ezt tetted velem..."

Tedd, amit úgy érzel, tenned kell,

Arra menj, amerre a szíved terel,

Hisz időd oly` kevés,

Légy hát a magad ura, míg élsz.

Music Playlist at MixPod.com

ezt most megint kell.........

ez egy levélrészlet.... Latinovits Zoltán nagy szerelmének, Ruttkai Évának írta, mikor 15 év után újra egymásra találtak....

Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához,részlet







"Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is igy akarhatja.

Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Ujraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos.Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk. Tizenöt év. Most vetkőztük le másodszor a bőrünk. levedlettük régi magunk kétszer. Most jó hét év következik. Ha akarjuk. Ha csináljuk.

Naponta húzom fel a múlt kútjából az emlékvödröket. Vödörnyi szépet, csigát, kacskaringót, kéket, sárgát, hajnalt, alkonyt, a régi szelet és a régi szineket. A régi sziveink.

Régi sziveinket lemeszelték a kápolna falán. De belerajzolva, téglába vésve most már ott marad, tizenöt év dobogó szive.....

Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!

Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.

Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.

Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba."

ez nem Rólunk szól.....

Latinovits és Ruttkai szerelméről....

mondom, nem Rólunk......

nem Rólunk??????

Szerelmünk lapjai című film

 

 "Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkal. Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben... Te ezt tetted velem..."

Tedd, amit úgy érzel, tenned kell,

Arra menj, amerre a szíved terel,

Hisz időd oly` kevés,

Légy hát a magad ura, míg élsz.

Music Playlist at MixPod.com

....Nem kell, hogy eltitkold, mi a lelkedből szólt

És nem kell szégyelld azt, mert mind értünk volt

Végül már nem hittem hogy van választás

Érzem, hogy bölcsebb lettem, nem fáj már.....

Ha volna két életem, nem fájna semmi sem.
Bár volna két életem, nevetnék mindenen!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

....egoista lettem: csak arra tudok gondolni: mit mulaszt, hogy nem én vagyok a barátnője. Mit mulaszt azzal, hogy elmenekült előlem. Hogy nem engem ölel, nem engem hallgat, nem velem él át olyan dolgokat, amelyekre a másikkal képtelen lesz. Mellettem megfiatalodott volna, újra el kezdett volna élni...

...

.

talán még nem késő....

....Nem kell, hogy eltitkold, mi a lelkedből szólt

És nem kell szégyelld azt, mert mind értünk volt

Végül már nem hittem hogy van választás

Érzem, hogy bölcsebb lettem, nem fáj már.....

Ha volna két életem, nem fájna semmi sem.
Bár volna két életem, nevetnék mindenen!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

....egoista lettem: csak arra tudok gondolni: mit mulaszt, hogy nem én vagyok a barátnője. Mit mulaszt azzal, hogy elmenekült előlem. Hogy nem engem ölel, nem engem hallgat, nem velem él át olyan dolgokat, amelyekre a másikkal képtelen lesz. Mellettem megfiatalodott volna, újra el kezdett volna élni...

...

.

talán még nem késő....

Szécsi Pál:A távollét

.....már az is feldühít, ha Rád gondolok.....

ugyanakkor boldoggá tesz, hogy a gondolatot nem tudod elvenni tőlem....

nem tudod megtiltani, hogy Rád gondoljak.....

és ahogy múlik az idő, nem kevesebbet, hanem egyre többet gondolok Rád....

"Emlékszel? Utolsó beszélgetésünket egy száguldó mentőautó szirénája szakította félbe... Megijedtem, mint mindig, ha valahol a sziréna felhangzik. Pegig akkor még nem tudtam, hogy számomra és számodra nagyobb veszély nem jöhet, mint hogy elhagyjuk egymást. Azóta sem feledtem el azt a délutánt. Egymást átölelve álltunk az utca forgatagában, mintha soha többé nem akarnánk elválni egymástól. De én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam a karjaidból, lágyan megcsókoltalak, és fölényes, könnyed hangon azt mondtam: Ne félj az elválástól! A távollét olyan, mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja.

Viharként tombol már a messzi távol,
Felgyúlt a régi tűz, a szívem lángol,
Eszembe jutnak mind a meghitt órák,
Egy ablak és a te kis szobád.
Beláttam én már rég a tévedésem,
Azt hittem szalmaláng, s fellobban szívem,
Szívembe markol száz és száz kis emlék,
Megöl a messzeség.

Elmúlt egy hosszú év a búcsú óta,
Azóta várok én egy hívó szóra,
Félek, hogy réges-rég már elfeledtél,
Úgy kínoz, kínoz a távollét.

Bocsáss meg egyszer még, és kezdjük újra,
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja,
Megadnék mindent én egy ölelésért,
Egyetlen csókodért, egyetlen csókodért."

Nem csupán csak egy véletlen,
Hogy más kidőlt, de te életben,
És írod át, amit írt az életed rád

Szécsi Pál:A távollét

.....már az is feldühít, ha Rád gondolok.....

ugyanakkor boldoggá tesz, hogy a gondolatot nem tudod elvenni tőlem....

nem tudod megtiltani, hogy Rád gondoljak.....

és ahogy múlik az idő, nem kevesebbet, hanem egyre többet gondolok Rád....

"Emlékszel? Utolsó beszélgetésünket egy száguldó mentőautó szirénája szakította félbe... Megijedtem, mint mindig, ha valahol a sziréna felhangzik. Pegig akkor még nem tudtam, hogy számomra és számodra nagyobb veszély nem jöhet, mint hogy elhagyjuk egymást. Azóta sem feledtem el azt a délutánt. Egymást átölelve álltunk az utca forgatagában, mintha soha többé nem akarnánk elválni egymástól. De én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam a karjaidból, lágyan megcsókoltalak, és fölényes, könnyed hangon azt mondtam: Ne félj az elválástól! A távollét olyan, mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja.

Viharként tombol már a messzi távol,
Felgyúlt a régi tűz, a szívem lángol,
Eszembe jutnak mind a meghitt órák,
Egy ablak és a te kis szobád.
Beláttam én már rég a tévedésem,
Azt hittem szalmaláng, s fellobban szívem,
Szívembe markol száz és száz kis emlék,
Megöl a messzeség.

Elmúlt egy hosszú év a búcsú óta,
Azóta várok én egy hívó szóra,
Félek, hogy réges-rég már elfeledtél,
Úgy kínoz, kínoz a távollét.

Bocsáss meg egyszer még, és kezdjük újra,
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja,
Megadnék mindent én egy ölelésért,
Egyetlen csókodért, egyetlen csókodért."

Nem csupán csak egy véletlen,
Hogy más kidőlt, de te életben,
És írod át, amit írt az életed rád

Szeretlek, s nem mondtam el jól sosem......

-------------------------------------------------------------------------------------

Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Örökös változásban is
Örökös halkulásban is
Örökös távolságban is

Szeretlek, s nem mondtam el jól sosem......

-------------------------------------------------------------------------------------

Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Örökös változásban is
Örökös halkulásban is
Örökös távolságban is

Magad választod a nehezebb sorsot

......százszor--ezerszer hallgatom meg----erőt ad az elkövetkezőkhöz---nagy szükség van rá......

,,,,,,,Magad választod a nehezebb sorsot

És megbecsülöd az őszinte szót

Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni

És felismered a rosszat s a jót........

- Barátok leszünk - mondtad csendesen
S ha te mondod, hát elhiszem
Hazudni kell majd (ez megy nehezen)
Mert egy jó barát az nem ilyen

Magad választod a nehezebb sorsot

......százszor--ezerszer hallgatom meg----erőt ad az elkövetkezőkhöz---nagy szükség van rá......

,,,,,,,Magad választod a nehezebb sorsot

És megbecsülöd az őszinte szót

Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni

És felismered a rosszat s a jót........

- Barátok leszünk - mondtad csendesen
S ha te mondod, hát elhiszem
Hazudni kell majd (ez megy nehezen)
Mert egy jó barát az nem ilyen

   Fehérvári Ervin: Meg nem született gyermekem... 

          Hosszú, méla csönd ömlik keresztül kietlen lelkemen.

Szeretlek téged, meg nem született gyermekem!

Jéghideg izzadságban úszva felriadok kétségbeesett sírásodra. Pedig...

Ezer verset mormolok neked álmodban, merengek melletted reggelig.

Hűs harmattal locsolom kényes talpad és mosolyogva,

enyhetadó kenőcsöt kenek bársonyos combodra.

Pedig...

Elmondom neked, hogy gyönyörű az élet

és vadregényes tájakra viszlek téged.

Semmi, semmi, semmi nem fáj, ha velem vagy!

Nem érdekel perzselő tűz, metsző szél vagy kegyetlen fagy!

Fehér, halk bölcsődet reszketve, lágyan ringatom.

Pedig éles, hideg szike vágott testembe azon a hajnalon.............

Republic:....született

   Fehérvári Ervin: Meg nem született gyermekem... 

          Hosszú, méla csönd ömlik keresztül kietlen lelkemen.

Szeretlek téged, meg nem született gyermekem!

Jéghideg izzadságban úszva felriadok kétségbeesett sírásodra. Pedig...

Ezer verset mormolok neked álmodban, merengek melletted reggelig.

Hűs harmattal locsolom kényes talpad és mosolyogva,

enyhetadó kenőcsöt kenek bársonyos combodra.

Pedig...

Elmondom neked, hogy gyönyörű az élet

és vadregényes tájakra viszlek téged.

Semmi, semmi, semmi nem fáj, ha velem vagy!

Nem érdekel perzselő tűz, metsző szél vagy kegyetlen fagy!

Fehér, halk bölcsődet reszketve, lágyan ringatom.

Pedig éles, hideg szike vágott testembe azon a hajnalon.............

Republic:....született

És legyen áldott minden kegyelemteljes anyaszívű asszony a világon - örökkön örökké!

(Lerchné dr. Egri Zsuzsa)

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm, Istenem
az édesanyámat!
Amíg ő véd engem,
nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó
áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal
dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke
csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem

az édesanyámat!

És legyen áldott minden kegyelemteljes anyaszívű asszony a világon - örökkön örökké!

(Lerchné dr. Egri Zsuzsa)

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm, Istenem
az édesanyámat!
Amíg ő véd engem,
nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó
áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal
dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke
csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem

az édesanyámat!

 

...És most vad tüzekkel ég, a hallgatáson túl, 

És örökre megmarad kimondhatatlanul...... 

 

Fák, csillagok, állatok és kövek 
szeressétek a gyermekeimet. 
 
Ha messze voltak tőlem, azalatt 
eddig is rátok bíztam sorsukat. 

 

...És most vad tüzekkel ég, a hallgatáson túl, 

És örökre megmarad kimondhatatlanul...... 

 

Fák, csillagok, állatok és kövek 
szeressétek a gyermekeimet. 
 
Ha messze voltak tőlem, azalatt 
eddig is rátok bíztam sorsukat.