...........fekete,minden fekete,fekete napok,temető,fájdalom,depresszió........

.
.
.
.
.
.
.
Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy.

Valakinek az élete nagy Titkának lenni, az azért jó dolog...

Itt voltál, kimondhatatlan szépet adtál. Velem voltál, s emléket adtál, gyönyörű meséket. Hozzám bújtál, s álmot adtál. Egy Álomszerű estét...Kezed nyújtottad, s szerelmet adtál; csókod érezhettem, s szívet adtál a boldogtalannak, esélyt a kételkedőnek... Utat mutattál a bolyongónak, édes mosolyt életem rögeszméinek... S minden, amit adhattam cserébe csak a csókom, a szeretetem, a lelkem, mely nem is létezne Nélküled... Ez mindenem!

.

Milyen hosszú az út, amit megtettünk és még milyen sok van hátra, de élni kell...egy másik életet kell élni. Két életet élünk...egyet Ő... és egyet én. Lesznek még közös megállók, de ennél több időt nem "vesztegelünk" egymás életében, mert már egyáltalán nem várunk semmit, csak örülünk annak, ha történik valami közös, valami, ami kettőnkről szól. Lehet soha többé semmi nem történik már, ami kettőnkről szólna, de amit adtam és amit kaptam az az övé és az enyém…

.
.
.
.
.

Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot,

aki nem, az talál kifogást.

(Stephen Dolly)

Néha úgy múlik napra nap,
Hogy a dalok alszanak,
És hiába sírsz, hiába vársz,
Az ünnep elmarad,
Csak a magány hangja szól
A homlokod alól,
Mégis jó.

(Ákos: Mégis jó)

Lehet, hogy egymást kerestük egész eddigi életünkben. Most, hogy találkoztunk, most, hogy egy röpke pillanatra megízleltük, milyen csodás is lehet a szerelem ezen a földön, most csupán a félelmeim miatt el kell válnunk és soha többé nem találkozunk? Azzal töltöm majd a hátralévő napjaimat, hogy keresem azt, akit valójában már megtaláltam, csak nem volt bátorságom szeretni?




Nem azért vagyok veled, mert muszáj, vagy mert nálad ragadtam, hanem mert inkább veled vagyok, mint bárki mással.


.
.
.

MINDEGY HOL VAGY ÉS MIKOR LÁTLAK.

HA ÉLETEMBEN CSAK EGYSZER, AKKOR IS SZERETLEK.

NEM KELL VELED ÉLNEM,

NEM KELL NAPONTA LÁTNI TÉGED.

ELÉG, HA MEGPILLANTALAK A VONATABLAKBAN.

VAGY MÉG ANNYI SE KELL.

CSAK TUDNI, HOGY VAGY.

.
.
.
.
.
.
.

"Messze jársz, távol jársz
Mégis
Hallak
Látlak
Tudlak
Érezlek
S nem tudok Tőled elég távol lenni ahhoz
Hogy idegen légy.
Itt vagy
Élsz, laksz bennem
Akár az Élet
Benne vagy a percben, a térben, a létben
Figyelsz, kísérsz
Akár a tárgyak, mik körbeölelnek
Belémivódtál
Mint szavak a sorok között
Részem vagy
Hozzád tartozom." "Este volt már
Sötét hálót font köréd az éj
Már elaludtál
Nesztelen léptekkel osontam
Hogy észre ne vedd
Gondolataidba…
Őriztem, féltőn, szótlan
Álmod
S csak én tudtam
Nem látta senki
Hogy ott voltam Nálad." "Minden nap
S minden óra perctöredékében
Itt vagy
A fejemben, a lelkemben
Minden szavamban, tettemben és gondolatomban
Nem tudom, mi ez…
Nem tudom, mit hozhat a holnap még…
De bennem élsz
És senki nem létezik
Ki ezt tőlem elvehetné!"


" Nélküled félbemaradt mondat lennék,
egy befejezetlen gondolat,
egy félig eljátszott Chopin-keringő,
s egy megkezdett vers,
amit nem folytatnak már."
(Kelemen Erzsébet: Néküled )

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges!

Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára, akkor is megéri szerelmesnek lenni.

(Paulo Coelho)

Hiányzol!

Hiányzol, mint száraz nyárkor az esõ;

Hiányzol, mint szegény boltosnak az vevõ.

Hiányzol, mint szomjas verébnek minden csepp víz;

Hiányzol, mint nagy versekbõl a szóvégi rím.

Hiányzol, mint koldus embernek a kenyér.

Hiányzol, mint éhes macskának az egér.

És mikor már minden pillanatban neked adom,

Akkor is azt mondom: HIÁNYZOL.

" Veled vagy nélküled - végülis megszületik az ének.
Hallod vagy nem hallod, mindenképp hozzád beszélek.
Én nem leszek boldogabb, ha elmondom, amit mondani kell,
de boldogtalan vagyok, ha nem mondhatom el.
Hallod vagy nem hallod, mindenképp hozzád beszélek,
veled vagy nélküled - végülis megszületik az ének."
- Hervay Gizella: Veled vagy nélküled -

“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal, vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát. Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.” (Hamia Linda)

az éjszaka engem is felkeresett......

egyre többször keres fel.....

azt gondolnám, az idővel csillapodni fog ez, de nem, sőt....

Mi ez az érzés
Követ a csendben, ahogy fáj
Egy különös érzés, ahova lépek oly üres a táj.
És üres a szívem
A letarolt éjben mennyit ér
Hol Te voltál minden,
ha tehetnéd , mégis itt lennél.
Szeretnék hinni Benned
Eleven, hogy más meggyógyít
A kétség el nem enged
Kinek jó ez így?

Benned él az a fény, mi ott van minden jóban
Mennyit ér, ha a hangod hallom minden szóban.
Követem a nevedet,
mit a szívem titkon égbe küldött
Keresem majd odafenn azt az imát,
hogy csak Neked mondjam el
Fogadd el….

Ha egy angyalt küldök Érted

Fogadd el…

"Nem biztos, hogy a pozitív hozzáállás minden problémádat megoldja, de elég embert bosszant ahhoz, hogy érdemes legyen kipróbálni."

" Árnyékosak, ragyogók és fölöttébb
titkosak; (csak annyit mondhatok:
e lényecskék többnyire Skorpiók)

minden ízüket-porcikájukat
szeretni kell s lehet - e z nem titok;
(e Lényecskék afféle skorpiók)

úgy szétáradnak benned, mint a méreg,
(klasszikusan buták: mindentudók)
e Lényecskék, kik - mondom - Skorpiók."
-(Fodor Ákos)

...........fekete,minden fekete,fekete napok,temető,fájdalom,depresszió........

.
.
.
.
.
.
.
Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy.

Valakinek az élete nagy Titkának lenni, az azért jó dolog...

Itt voltál, kimondhatatlan szépet adtál. Velem voltál, s emléket adtál, gyönyörű meséket. Hozzám bújtál, s álmot adtál. Egy Álomszerű estét...Kezed nyújtottad, s szerelmet adtál; csókod érezhettem, s szívet adtál a boldogtalannak, esélyt a kételkedőnek... Utat mutattál a bolyongónak, édes mosolyt életem rögeszméinek... S minden, amit adhattam cserébe csak a csókom, a szeretetem, a lelkem, mely nem is létezne Nélküled... Ez mindenem!

.

Milyen hosszú az út, amit megtettünk és még milyen sok van hátra, de élni kell...egy másik életet kell élni. Két életet élünk...egyet Ő... és egyet én. Lesznek még közös megállók, de ennél több időt nem "vesztegelünk" egymás életében, mert már egyáltalán nem várunk semmit, csak örülünk annak, ha történik valami közös, valami, ami kettőnkről szól. Lehet soha többé semmi nem történik már, ami kettőnkről szólna, de amit adtam és amit kaptam az az övé és az enyém…

.
.
.
.
.

Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot,

aki nem, az talál kifogást.

(Stephen Dolly)

Néha úgy múlik napra nap,
Hogy a dalok alszanak,
És hiába sírsz, hiába vársz,
Az ünnep elmarad,
Csak a magány hangja szól
A homlokod alól,
Mégis jó.

(Ákos: Mégis jó)

Lehet, hogy egymást kerestük egész eddigi életünkben. Most, hogy találkoztunk, most, hogy egy röpke pillanatra megízleltük, milyen csodás is lehet a szerelem ezen a földön, most csupán a félelmeim miatt el kell válnunk és soha többé nem találkozunk? Azzal töltöm majd a hátralévő napjaimat, hogy keresem azt, akit valójában már megtaláltam, csak nem volt bátorságom szeretni?




Nem azért vagyok veled, mert muszáj, vagy mert nálad ragadtam, hanem mert inkább veled vagyok, mint bárki mással.


.
.
.

MINDEGY HOL VAGY ÉS MIKOR LÁTLAK.

HA ÉLETEMBEN CSAK EGYSZER, AKKOR IS SZERETLEK.

NEM KELL VELED ÉLNEM,

NEM KELL NAPONTA LÁTNI TÉGED.

ELÉG, HA MEGPILLANTALAK A VONATABLAKBAN.

VAGY MÉG ANNYI SE KELL.

CSAK TUDNI, HOGY VAGY.

.
.
.
.
.
.
.

"Messze jársz, távol jársz
Mégis
Hallak
Látlak
Tudlak
Érezlek
S nem tudok Tőled elég távol lenni ahhoz
Hogy idegen légy.
Itt vagy
Élsz, laksz bennem
Akár az Élet
Benne vagy a percben, a térben, a létben
Figyelsz, kísérsz
Akár a tárgyak, mik körbeölelnek
Belémivódtál
Mint szavak a sorok között
Részem vagy
Hozzád tartozom." "Este volt már
Sötét hálót font köréd az éj
Már elaludtál
Nesztelen léptekkel osontam
Hogy észre ne vedd
Gondolataidba…
Őriztem, féltőn, szótlan
Álmod
S csak én tudtam
Nem látta senki
Hogy ott voltam Nálad." "Minden nap
S minden óra perctöredékében
Itt vagy
A fejemben, a lelkemben
Minden szavamban, tettemben és gondolatomban
Nem tudom, mi ez…
Nem tudom, mit hozhat a holnap még…
De bennem élsz
És senki nem létezik
Ki ezt tőlem elvehetné!"


" Nélküled félbemaradt mondat lennék,
egy befejezetlen gondolat,
egy félig eljátszott Chopin-keringő,
s egy megkezdett vers,
amit nem folytatnak már."
(Kelemen Erzsébet: Néküled )

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges!

Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára, akkor is megéri szerelmesnek lenni.

(Paulo Coelho)

Hiányzol!

Hiányzol, mint száraz nyárkor az esõ;

Hiányzol, mint szegény boltosnak az vevõ.

Hiányzol, mint szomjas verébnek minden csepp víz;

Hiányzol, mint nagy versekbõl a szóvégi rím.

Hiányzol, mint koldus embernek a kenyér.

Hiányzol, mint éhes macskának az egér.

És mikor már minden pillanatban neked adom,

Akkor is azt mondom: HIÁNYZOL.

" Veled vagy nélküled - végülis megszületik az ének.
Hallod vagy nem hallod, mindenképp hozzád beszélek.
Én nem leszek boldogabb, ha elmondom, amit mondani kell,
de boldogtalan vagyok, ha nem mondhatom el.
Hallod vagy nem hallod, mindenképp hozzád beszélek,
veled vagy nélküled - végülis megszületik az ének."
- Hervay Gizella: Veled vagy nélküled -

“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal, vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát. Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.” (Hamia Linda)

az éjszaka engem is felkeresett......

egyre többször keres fel.....

azt gondolnám, az idővel csillapodni fog ez, de nem, sőt....

Mi ez az érzés
Követ a csendben, ahogy fáj
Egy különös érzés, ahova lépek oly üres a táj.
És üres a szívem
A letarolt éjben mennyit ér
Hol Te voltál minden,
ha tehetnéd , mégis itt lennél.
Szeretnék hinni Benned
Eleven, hogy más meggyógyít
A kétség el nem enged
Kinek jó ez így?

Benned él az a fény, mi ott van minden jóban
Mennyit ér, ha a hangod hallom minden szóban.
Követem a nevedet,
mit a szívem titkon égbe küldött
Keresem majd odafenn azt az imát,
hogy csak Neked mondjam el
Fogadd el….

Ha egy angyalt küldök Érted

Fogadd el…

"Nem biztos, hogy a pozitív hozzáállás minden problémádat megoldja, de elég embert bosszant ahhoz, hogy érdemes legyen kipróbálni."

" Árnyékosak, ragyogók és fölöttébb
titkosak; (csak annyit mondhatok:
e lényecskék többnyire Skorpiók)

minden ízüket-porcikájukat
szeretni kell s lehet - e z nem titok;
(e Lényecskék afféle skorpiók)

úgy szétáradnak benned, mint a méreg,
(klasszikusan buták: mindentudók)
e Lényecskék, kik - mondom - Skorpiók."
-(Fodor Ákos)

Egy
Adj többet, mint amennyit elvárnak tőled, és ezt örömmel tedd.

Kettő
Akármihez fogsz, szenvedéllyel csináld végig.

Három
Harapd el szavaid, ha kritizálni akarsz, de a dicséreteket a tetőről is kiáltsd.

Négy
Mikor azt mondod Szeretlek, érezd komolyan.

Öt
Mikor bocsánatot kérsz, nézz az illető szemébe.

Hat
Bízzál az emberekben, de láss keresztül a hímezett hazugságokon.

Hét
Te egyedüli lélek vagy, aki valamiben a legjobb a világon, ezért bízzál magadban és találd meg azt a valamit, ami lekötelezve az emberiség javát szolgálja.

Nyolc
Sose nevesd ki senki álmait. Akinek nincs álma, annak nincs is sok mindene. Ha te az emberekben magadat is megismered, az a te lelki biztonságodat fejleszti.

Kilenc
Szeress mélyen és szenvedélyesen. Akkor is, ha fájdalmas lehet a szakítás, ez az egyetlen módja annak, hogy teljessé tedd az életed.

Tíz
Nézeteltérésben küzdj becsületesen - gúnyolódás nélkül.

Tizenegy
Ne ítélj el senkit a rokonain keresztül vagy az első benyomásból.

Tizenkettő
Tanulj mások hibájából.

Tizenhárom
Ha valaki kérdez tőled valamit, amire nem akarsz válaszolni, mosolyogva kérdezz vissza:
miért akarod ezt tudni?

Tizenégy
Jusson eszedbe, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy rizikóval jár.

Tizenöt
Az igazságot és a kegyelmedet soha ne hagyd el, akaszd e kettőt nyakadba, hogy mindig és
mindenhol a szíved közelében legyen.

Tizenhat
Ha vesztettél, ne veszítsd el a tanulságot .

Tizenhét
Jusson eszedbe a TTF. Tisztelet magad iránt, Tisztelet mások iránt, és Felelősség a saját tettedért.

Tizennyolc
Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkretegyen egy nagy barátságot.

Tizenkilenc
Amint rájöttél, hogy hibáztál, igyekezz azt kijavítani.

Húsz
Mosolyogj, miközben felveszed a telefont. A hívó érezni fogja a hangodból, hogy jó szándékkal gondolsz rá.

............. ésTe hányat aélkalmazol ezekből?????????


.
.
.
.
.
.

" És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás öröm, remény nekem.
De nem tudod és én sem tudhatom,
Hogy baktató, fakó évek során
Nem únom-é meg majd várásodat?
Nem zúzom-é be gyilkos unalomból
Az aranytükröt, mely az arcod õrzi?
S fanyar, terjengõ, gyilkos unalomból
Nem tépem-é ki szálankint hajam,
Reménytelen dühvel a szélbe szórva
Foszlányait a brokátlobogónak?"
-Lányi Sarolta: Vers III.-

Egy
Adj többet, mint amennyit elvárnak tőled, és ezt örömmel tedd.

Kettő
Akármihez fogsz, szenvedéllyel csináld végig.

Három
Harapd el szavaid, ha kritizálni akarsz, de a dicséreteket a tetőről is kiáltsd.

Négy
Mikor azt mondod Szeretlek, érezd komolyan.

Öt
Mikor bocsánatot kérsz, nézz az illető szemébe.

Hat
Bízzál az emberekben, de láss keresztül a hímezett hazugságokon.

Hét
Te egyedüli lélek vagy, aki valamiben a legjobb a világon, ezért bízzál magadban és találd meg azt a valamit, ami lekötelezve az emberiség javát szolgálja.

Nyolc
Sose nevesd ki senki álmait. Akinek nincs álma, annak nincs is sok mindene. Ha te az emberekben magadat is megismered, az a te lelki biztonságodat fejleszti.

Kilenc
Szeress mélyen és szenvedélyesen. Akkor is, ha fájdalmas lehet a szakítás, ez az egyetlen módja annak, hogy teljessé tedd az életed.

Tíz
Nézeteltérésben küzdj becsületesen - gúnyolódás nélkül.

Tizenegy
Ne ítélj el senkit a rokonain keresztül vagy az első benyomásból.

Tizenkettő
Tanulj mások hibájából.

Tizenhárom
Ha valaki kérdez tőled valamit, amire nem akarsz válaszolni, mosolyogva kérdezz vissza:
miért akarod ezt tudni?

Tizenégy
Jusson eszedbe, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy rizikóval jár.

Tizenöt
Az igazságot és a kegyelmedet soha ne hagyd el, akaszd e kettőt nyakadba, hogy mindig és
mindenhol a szíved közelében legyen.

Tizenhat
Ha vesztettél, ne veszítsd el a tanulságot .

Tizenhét
Jusson eszedbe a TTF. Tisztelet magad iránt, Tisztelet mások iránt, és Felelősség a saját tettedért.

Tizennyolc
Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkretegyen egy nagy barátságot.

Tizenkilenc
Amint rájöttél, hogy hibáztál, igyekezz azt kijavítani.

Húsz
Mosolyogj, miközben felveszed a telefont. A hívó érezni fogja a hangodból, hogy jó szándékkal gondolsz rá.

............. ésTe hányat aélkalmazol ezekből?????????


.
.
.
.
.
.

" És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás öröm, remény nekem.
De nem tudod és én sem tudhatom,
Hogy baktató, fakó évek során
Nem únom-é meg majd várásodat?
Nem zúzom-é be gyilkos unalomból
Az aranytükröt, mely az arcod õrzi?
S fanyar, terjengõ, gyilkos unalomból
Nem tépem-é ki szálankint hajam,
Reménytelen dühvel a szélbe szórva
Foszlányait a brokátlobogónak?"
-Lányi Sarolta: Vers III.-

Hogy bármikor történhet velem vagy veled valami

Hogy milyen jó hangodat hallani

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni

És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni

Hogy meg kell mondani, ha valami fáj

Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk

S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk

Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk

És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.

/Őri István /

Hogy bármikor történhet velem vagy veled valami

Hogy milyen jó hangodat hallani

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni

És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni

Hogy meg kell mondani, ha valami fáj

Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk

S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk

Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk

És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.

/Őri István /

Drága Édesapám...................

Úgy mentél el ...

A fejfád alól sarjad ki a csönd

és zöldell újból rezdületlenül

zokog az ég és megremeg a föld

a sírod szélén ülök egyedül…

és távolba tekintve megkapaszkodok

friss fájdalommal egy szál reménybe

szavadat szomjazva, Rád gondolok

Én Édesapám, Egyetlen Szemem Fénye!

Úgy mentél el, hogy időm sem maradt

nem mondhattam el, mivé lettél Nékem

remegő térddel itt állok egymagam

és félek, ahogy eddig, még soha sem féltem…

Botladozva járok a létem ösvényein

a sors szele cibál vadul, szerteszét

mindenegyes gondom megmázsáltatik

keresem nélküled életem értelmét

gyermekkori emlékek illata jár át

lelkemmel simítom koporsód fedelét

szívemig nyilall „az élet megy tovább”

én mégsem tudom elengedni, Apu bársony-kezét…

Drága Édesapám...................

Úgy mentél el ...

A fejfád alól sarjad ki a csönd

és zöldell újból rezdületlenül

zokog az ég és megremeg a föld

a sírod szélén ülök egyedül…

és távolba tekintve megkapaszkodok

friss fájdalommal egy szál reménybe

szavadat szomjazva, Rád gondolok

Én Édesapám, Egyetlen Szemem Fénye!

Úgy mentél el, hogy időm sem maradt

nem mondhattam el, mivé lettél Nékem

remegő térddel itt állok egymagam

és félek, ahogy eddig, még soha sem féltem…

Botladozva járok a létem ösvényein

a sors szele cibál vadul, szerteszét

mindenegyes gondom megmázsáltatik

keresem nélküled életem értelmét

gyermekkori emlékek illata jár át

lelkemmel simítom koporsód fedelét

szívemig nyilall „az élet megy tovább”

én mégsem tudom elengedni, Apu bársony-kezét…

V-Moto 'Rock - Gyertyák

V-Moto'Rock : Gyertyák

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Égig érjen a fény, és mi úgy szeretnénk,
hogy sohase múljon el.
Égig érjen a fény egész életünkön át,
hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.

Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
És mindenkiért, aki nem lehet itt,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
És mindazokért, akik nincsenek itt,
Egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik nem vették még észre
Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre
Mindazokért, akik nem hiszik el
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

V-Moto 'Rock - Gyertyák

V-Moto'Rock : Gyertyák

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Égig érjen a fény, és mi úgy szeretnénk,
hogy sohase múljon el.
Égig érjen a fény egész életünkön át,
hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.

Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
És mindenkiért, aki nem lehet itt,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
És mindazokért, akik nincsenek itt,
Egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik nem vették még észre
Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre
Mindazokért, akik nem hiszik el
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Ha lelked és szíved valaki megtalálja,

Ő lehet a világ legboldogabb barátja.

Lám Én kerestem és tán rátaláltam,

Lehet megleltem a csodát a világban.

Rád leltem e rohanó világban.

Mert Te jó vagy, a legjobbak között,

Ki mást mond, ahhoz ne legyen közöd!'

Ha lelked és szíved valaki megtalálja,

Ő lehet a világ legboldogabb barátja.

Lám Én kerestem és tán rátaláltam,

Lehet megleltem a csodát a világban.

Rád leltem e rohanó világban.

Mert Te jó vagy, a legjobbak között,

Ki mást mond, ahhoz ne legyen közöd!'