......................Te légy most.....

Te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk!

Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele....

......................Te légy most.....

Te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk!

Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele....

....................Nem büntethet az ég, ha így állok eléd Lelkemben bűntelenül Mert hiányzol…

magamnak nem tudok hazudni....

mert hiányzik az ölelés......

biztos egyszer könnyebb lesz....

de most még nagyon hiányzik.......

*****************************************

......a baj, hogy minden arról szól.......

Hiányzik az életből valami

(Móricz Eszter)

A napok rohannak, futnak,
céltalan bolyongunk a szürkeségben.
Mindenki siet valahová.
Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.
Hiányzik valami az életünkből.
Nem látjuk a tarka virágok színét,
nem érezzük a napfény melegét.
Hiányzik egy ölelés, egy jó szó,
elmúlt nyarak igézete,
ringó kalászos, erdők illata.
Hiányzik az életből valami...
Egy csoda, egy varázs, egy csillaggyúlás.
Egész életünkben szakadatlanul,
fuldoklásig küzdünk, harcolunk.
Vágyódunk a tökéletességre,
és csak reménykedünk hiába.
Reménykedünk egy csókban, ölelésben,
egy kézfogásban, egy mosolyban.
Hiányzik az életből valami...
Hiányzik a jó, hiányzik
a napfény mosolya, az éjszaka
vaksi pislogása, a hajnalok
ébredő ölelése. Hiányzik
a nappalok hangos nevetése.
A nappalok rohannak, futnak,
mindenki siet valahová.
De egyszer, valahol meg kellene
állni egy mosolyra, egy
ölelésre, egy igaz szóra.
Valahol meg kellene állni,
segíteni azon, aki elesett.
Meg kellene tanulni újra
mosolyogni, kezet nyújtani!
Hiányzik a világunkból
a nagy világ...
Hiányzik az életünkből
az életünk, - a szeretet.

....................Nem büntethet az ég, ha így állok eléd Lelkemben bűntelenül Mert hiányzol…

magamnak nem tudok hazudni....

mert hiányzik az ölelés......

biztos egyszer könnyebb lesz....

de most még nagyon hiányzik.......

*****************************************

......a baj, hogy minden arról szól.......

Hiányzik az életből valami

(Móricz Eszter)

A napok rohannak, futnak,
céltalan bolyongunk a szürkeségben.
Mindenki siet valahová.
Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.
Hiányzik valami az életünkből.
Nem látjuk a tarka virágok színét,
nem érezzük a napfény melegét.
Hiányzik egy ölelés, egy jó szó,
elmúlt nyarak igézete,
ringó kalászos, erdők illata.
Hiányzik az életből valami...
Egy csoda, egy varázs, egy csillaggyúlás.
Egész életünkben szakadatlanul,
fuldoklásig küzdünk, harcolunk.
Vágyódunk a tökéletességre,
és csak reménykedünk hiába.
Reménykedünk egy csókban, ölelésben,
egy kézfogásban, egy mosolyban.
Hiányzik az életből valami...
Hiányzik a jó, hiányzik
a napfény mosolya, az éjszaka
vaksi pislogása, a hajnalok
ébredő ölelése. Hiányzik
a nappalok hangos nevetése.
A nappalok rohannak, futnak,
mindenki siet valahová.
De egyszer, valahol meg kellene
állni egy mosolyra, egy
ölelésre, egy igaz szóra.
Valahol meg kellene állni,
segíteni azon, aki elesett.
Meg kellene tanulni újra
mosolyogni, kezet nyújtani!
Hiányzik a világunkból
a nagy világ...
Hiányzik az életünkből
az életünk, - a szeretet.

.................amíg élek, mindig szeretni foglak...nem szerelemmel...szeretettel, a szó legnemesebb értelmében...

Azért az sikerélmény nekem, hogy sikerült a szakmámból hasznosítani tudásomat....

és sikrült segíteni vele Neked...

...gyűlölöm a köcsög, gerinctelen embereket...........

meg tudnám pofozni, az ilyen szemetet....

de nem mocskolom be vele a kezemet...

"Mindig legyen időd: dolgozni, mert ez a siker ára; olvasni, mert ez a bölcsesség alapköve;egy mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere; játszani, mert ez az örök ifjúság titka;néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet; és szeretetet adni, mert gyógyítja az embert, azt is aki adja, és azt is, aki kapja."

csak azt sajnálom, nem tudtad, érezted, bármikor elmondhatod....

furcsa, de megkönnyebbültem.....

a harcomhoz sok erőre van szükségem....

és, mint barát, sokkal több erőt tudsz adni nekem...

és visszatalálok az utamra...

kellett ez a kitérő, hogy jobban tudjam becsülni, ami van.

merj hozzám szólni, bármikor kell....

és hallgass meg, mikor nekem lesz rá szükségem.....

és egyszer elmegyünk Velencébe, mert ezzel tartozunk egymásnak..

tudod, soha ne mondd, hogy soha...

.................amíg élek, mindig szeretni foglak...nem szerelemmel...szeretettel, a szó legnemesebb értelmében...

Azért az sikerélmény nekem, hogy sikerült a szakmámból hasznosítani tudásomat....

és sikrült segíteni vele Neked...

...gyűlölöm a köcsög, gerinctelen embereket...........

meg tudnám pofozni, az ilyen szemetet....

de nem mocskolom be vele a kezemet...

"Mindig legyen időd: dolgozni, mert ez a siker ára; olvasni, mert ez a bölcsesség alapköve;egy mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere; játszani, mert ez az örök ifjúság titka;néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet; és szeretetet adni, mert gyógyítja az embert, azt is aki adja, és azt is, aki kapja."

csak azt sajnálom, nem tudtad, érezted, bármikor elmondhatod....

furcsa, de megkönnyebbültem.....

a harcomhoz sok erőre van szükségem....

és, mint barát, sokkal több erőt tudsz adni nekem...

és visszatalálok az utamra...

kellett ez a kitérő, hogy jobban tudjam becsülni, ami van.

merj hozzám szólni, bármikor kell....

és hallgass meg, mikor nekem lesz rá szükségem.....

és egyszer elmegyünk Velencébe, mert ezzel tartozunk egymásnak..

tudod, soha ne mondd, hogy soha...

a francba!!!!!!

megint magas lázam van!!!!!

egyszer csak vége lesz ennek???????

egyszercsak vége lesz ennek....

persze nem fogok tudni aludni....

akkprhát megnézem megint az "Édes november"-t.....

a francba!!!!!!

megint magas lázam van!!!!!

egyszer csak vége lesz ennek???????

egyszercsak vége lesz ennek....

persze nem fogok tudni aludni....

akkprhát megnézem megint az "Édes november"-t.....

Eltűnni csendben

.....szomorú vagyok....

sírok....

szégyelld Magad...

elszaladtam Máraihoz....

"Ha jó ügyet védsz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak, kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt, s ezért jó volt az, amit csináltál, mikor a jó ügy védelmére szegődtél. Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az ügy igazával, melyet meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el igazságod. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz."

(Márai Sándor)

Ismerős Arcok : Eltűnni csendben

Fájni már nem fog, látom magamon
Ha megpróbál, hát nem hagyom
Csak a leszedett képek szürke nyomai
Röhögnek rajtam a falakon

- Barátok leszünk - mondtad csendesen
S ha te mondod, hát elhiszem
Hazudni kell majd (ez megy nehezen)
Mert egy jó barát az nem ilyen

Refr.:

Eltűnni csendben, az volna jó
Ne fájjon többé, ha hazug a szó
Ne kelljen látnom, ha nem esik jól
Ne halljam meg, ha nem rólam szól
Eltűnni csendben, az volna jó
Ne fájjon többé, ha hazug a szó
Tűnjön el minden
Mondanám, de nem való

Táncolni kéne az égő romokon
A földig rombolt falakon
Zokogni némán, elmúlt napokon
S ki nem mondott szavakon.

Eltűnni csendben

.....szomorú vagyok....

sírok....

szégyelld Magad...

elszaladtam Máraihoz....

"Ha jó ügyet védsz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak, kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt, s ezért jó volt az, amit csináltál, mikor a jó ügy védelmére szegődtél. Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az ügy igazával, melyet meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el igazságod. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz."

(Márai Sándor)

Ismerős Arcok : Eltűnni csendben

Fájni már nem fog, látom magamon
Ha megpróbál, hát nem hagyom
Csak a leszedett képek szürke nyomai
Röhögnek rajtam a falakon

- Barátok leszünk - mondtad csendesen
S ha te mondod, hát elhiszem
Hazudni kell majd (ez megy nehezen)
Mert egy jó barát az nem ilyen

Refr.:

Eltűnni csendben, az volna jó
Ne fájjon többé, ha hazug a szó
Ne kelljen látnom, ha nem esik jól
Ne halljam meg, ha nem rólam szól
Eltűnni csendben, az volna jó
Ne fájjon többé, ha hazug a szó
Tűnjön el minden
Mondanám, de nem való

Táncolni kéne az égő romokon
A földig rombolt falakon
Zokogni némán, elmúlt napokon
S ki nem mondott szavakon.

érzés........

.. szeretem az éjszaka színeit, hangulatát, dallamát... az alvó fák sóhaját... a világ lüktetése szelídül... minden csendesül... biciklit tekervén suhanok az úton, magam mögött hagyván a nappal zaját... felzaklatott elmém békésre simítja az éjszaka...
... gondolatok jönnek-mennek... árnyak ölelnek-bújtatnak... nyugtatják szívdobbanásaim ütemét... iszom magamba a világot... takaróznék a csillagos égbolt-paplannal... és a Hold mosolyát használnám párnámul...
... hív a Hold és én mennék... megérinteném arcát... távol van... kezem nyújtom felé és gondolataimmal simítok egyet a képen... így érintem...
... csend van... béke... sötét... és azt szeretném, maradjon így...
... nem akarok még hajnalt...
... nem akarok még nappalt...
... most nem akarom...

...hogy a nappal zaja kitúrja a csendet...

(Macskusztól:)

ki- be kapcsolható........

gyönyürü, hallgasd meg....

"A csendes embert már megérteném.
Mindent átbeszélnénk ó hogy szeretném. Fájdalmasan hiányozni fogsz.....Úgy érzem,

hogy megbolondulok..."

Edda : Csendes ember

A csendes ember itt élt köztetek,
De rá sosem, sosem figyeltetek.

A világról véleménye volt,
De megtanították rá, hát halgatott.

A csendes ember nem kell senkinek,
Ha szeret is, nem mond szépeket.

A csendes ember nem jó társaság,
Ha megszólal minden szava vág.

A csendes ember.

Jól van, jól van, - mondta - okosok!
Tudom ti mindent előre láttatok.

Istenem, de akkor ki tévedett?
A csendes ember magában nevetett.


A csendes ember hosszú útra megy.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.

A csendes ember némán ordított.
Hiába hajolsz fölé nem hallhatod.

Így múltak el utolsó napjai.
A fájdalomról nem voltak szavai.

A csendes embert már megérteném.
Mindent átbeszélnénk ó hogy szeretném.

Fájdalmasan hiányozni fogsz.
Édesapám, veled maradok.

A csendes ember hosszú útra ment.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.

A csendes ember hosszú útra ment.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.

érzés........

.. szeretem az éjszaka színeit, hangulatát, dallamát... az alvó fák sóhaját... a világ lüktetése szelídül... minden csendesül... biciklit tekervén suhanok az úton, magam mögött hagyván a nappal zaját... felzaklatott elmém békésre simítja az éjszaka...
... gondolatok jönnek-mennek... árnyak ölelnek-bújtatnak... nyugtatják szívdobbanásaim ütemét... iszom magamba a világot... takaróznék a csillagos égbolt-paplannal... és a Hold mosolyát használnám párnámul...
... hív a Hold és én mennék... megérinteném arcát... távol van... kezem nyújtom felé és gondolataimmal simítok egyet a képen... így érintem...
... csend van... béke... sötét... és azt szeretném, maradjon így...
... nem akarok még hajnalt...
... nem akarok még nappalt...
... most nem akarom...

...hogy a nappal zaja kitúrja a csendet...

(Macskusztól:)

ki- be kapcsolható........

gyönyürü, hallgasd meg....

"A csendes embert már megérteném.
Mindent átbeszélnénk ó hogy szeretném. Fájdalmasan hiányozni fogsz.....Úgy érzem,

hogy megbolondulok..."

Edda : Csendes ember

A csendes ember itt élt köztetek,
De rá sosem, sosem figyeltetek.

A világról véleménye volt,
De megtanították rá, hát halgatott.

A csendes ember nem kell senkinek,
Ha szeret is, nem mond szépeket.

A csendes ember nem jó társaság,
Ha megszólal minden szava vág.

A csendes ember.

Jól van, jól van, - mondta - okosok!
Tudom ti mindent előre láttatok.

Istenem, de akkor ki tévedett?
A csendes ember magában nevetett.


A csendes ember hosszú útra megy.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.

A csendes ember némán ordított.
Hiába hajolsz fölé nem hallhatod.

Így múltak el utolsó napjai.
A fájdalomról nem voltak szavai.

A csendes embert már megérteném.
Mindent átbeszélnénk ó hogy szeretném.

Fájdalmasan hiányozni fogsz.
Édesapám, veled maradok.

A csendes ember hosszú útra ment.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.

A csendes ember hosszú útra ment.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.

biztató......

"Az élet egy lengőajtó. Sosem tudod, honnan nyílik, de mindig pofán talál."

csakazértis

biztató......

"Az élet egy lengőajtó. Sosem tudod, honnan nyílik, de mindig pofán talál."

csakazértis

Az nem baj, ha dühöng az ember - az se, ha villámokat szór haragjában - de az rettenetes, ha kihűl. (Ancsel Éva)

semmi nem jó.....semmi kedvem.....

mit lehet a kérdésedre válaszolni?.?.?

ha tudnád....

nem dühöngök....nem szórok villámokat....

én sajnos kihülök.....

rettenetes.....

Lord: Fázom a szélben

Lord : Fázom a szélben - dalszöveg

1. Nincs, már nincs vigasz, ne remélj feloldozást!

Nincs, ki megbocsátana már ilyen árulást.

Éj-mélybe visznek a lábaim és a szélbe suttogom átkaim.

Ázom-fázom a szélben, ahogy a fák,

Tízszer tízezer álmot gondolok át.

Égtél, tüzet ígértél, hazug a szád,

Tőlem össze is dőlhet ez a világ.

2. Kár, hogy engem fűtött csupán a lángolás,

Kár, hogy haragos lett nagyon a búcsúzás.

Arcodba vágtam, hogy felejts el,

De közben vártam, hogy átölelj.

Ázom-fázom a szélben, ahogy a fák,

Tízszer tízezer álmot gondolok át.

Égtél, tüzet ígértél, hazug a szád,

Tőlem össze is dőlhet ez a világ.

Az nem baj, ha dühöng az ember - az se, ha villámokat szór haragjában - de az rettenetes, ha kihűl. (Ancsel Éva)

semmi nem jó.....semmi kedvem.....

mit lehet a kérdésedre válaszolni?.?.?

ha tudnád....

nem dühöngök....nem szórok villámokat....

én sajnos kihülök.....

rettenetes.....

Lord: Fázom a szélben

Lord : Fázom a szélben - dalszöveg

1. Nincs, már nincs vigasz, ne remélj feloldozást!

Nincs, ki megbocsátana már ilyen árulást.

Éj-mélybe visznek a lábaim és a szélbe suttogom átkaim.

Ázom-fázom a szélben, ahogy a fák,

Tízszer tízezer álmot gondolok át.

Égtél, tüzet ígértél, hazug a szád,

Tőlem össze is dőlhet ez a világ.

2. Kár, hogy engem fűtött csupán a lángolás,

Kár, hogy haragos lett nagyon a búcsúzás.

Arcodba vágtam, hogy felejts el,

De közben vártam, hogy átölelj.

Ázom-fázom a szélben, ahogy a fák,

Tízszer tízezer álmot gondolok át.

Égtél, tüzet ígértél, hazug a szád,

Tőlem össze is dőlhet ez a világ.