Kosztolányi Dezső: Vágyódás

Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te megszeretsz szilaj szerelmemér',
ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj
s pirosra gyullad arcodon a fagy
s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;
aranyhajad fojtó Niagarája
elönti sápadt főm s fejem felett
örök tavaszt ragyog rám két szemed
és átfog két kar, perzselő, fehér...
Ha majd a sok hazugság véget ér!!

Kosztolányi Dezső: Vágyódás

Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te megszeretsz szilaj szerelmemér',
ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj
s pirosra gyullad arcodon a fagy
s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;
aranyhajad fojtó Niagarája
elönti sápadt főm s fejem felett
örök tavaszt ragyog rám két szemed
és átfog két kar, perzselő, fehér...
Ha majd a sok hazugság véget ér!!

Hexina: Anyám ne sírj

Hexina: Anyám ne sírj

Ákos:Keresem az utam...

Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.

Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.

És az a rádió úgy zokog,
Mintha szerelmet vallana
Most nekem szól a legbutább dala.

Mert ugyanúgy hívlak most és,
Szánalmas hogy mindent elhiszel,
Hogy mennyire örülnék Neked.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az ég.

Tudom, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven.

Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.

A magas éj...

Ákos:Keresem az utam...

Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.

Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.

És az a rádió úgy zokog,
Mintha szerelmet vallana
Most nekem szól a legbutább dala.

Mert ugyanúgy hívlak most és,
Szánalmas hogy mindent elhiszel,
Hogy mennyire örülnék Neked.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az ég.

Tudom, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven.

Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.

A magas éj...

Vidor

Vidor fesztivál van Nyíregyházán.... voltam a Ska Cubano koncertjén a Kossuth téren.... Nagy csoda volt.... Nagyon jól esett.... Példát mutattak az ösztönös zenélésből,a közös örömből, az egység erejéből... Le a kalappal előttük.... Nagyon kellett most a lelkemnek! Emberek, hagyjatok engem most(habár, ha ember volnál, nem csinálnád ezt).... Fáj a lelkem! Én nem bántok senkit, Ti mért bántottok? És Te? Te hogy tudsz a szarban itt hagyni egyedül? Egyedül vagyok, rohadt egyedül...
Hallgatom a Ska Cubanot....

Vidor

Vidor fesztivál van Nyíregyházán.... voltam a Ska Cubano koncertjén a Kossuth téren.... Nagy csoda volt.... Nagyon jól esett.... Példát mutattak az ösztönös zenélésből,a közös örömből, az egység erejéből... Le a kalappal előttük.... Nagyon kellett most a lelkemnek! Emberek, hagyjatok engem most(habár, ha ember volnál, nem csinálnád ezt).... Fáj a lelkem! Én nem bántok senkit, Ti mért bántottok? És Te? Te hogy tudsz a szarban itt hagyni egyedül? Egyedül vagyok, rohadt egyedül...
Hallgatom a Ska Cubanot....

Mindenkinek csak egy élete van; értéktelen és a legnagyobb érték, el is dobhatja, ha akarja, az sem nehéz. Igen ám, de vele együtt hátha elvész a bosszú is, és mindaz, amit bár megcsúfoltak, leköpködtek, nevetségessé tettek mindennap és minden órán, de ami akkor is, mindennek ellenére, körülbelül úgy neveznek, hogy: az emberségbe és az emberiségbe vetett hit.

...

A világ minden nyomorúsága ebben rejlik, hogy sose érezzük azt, amit másnak okozunk.

Mindenkinek csak egy élete van; értéktelen és a legnagyobb érték, el is dobhatja, ha akarja, az sem nehéz. Igen ám, de vele együtt hátha elvész a bosszú is, és mindaz, amit bár megcsúfoltak, leköpködtek, nevetségessé tettek mindennap és minden órán, de ami akkor is, mindennek ellenére, körülbelül úgy neveznek, hogy: az emberségbe és az emberiségbe vetett hit.

...

A világ minden nyomorúsága ebben rejlik, hogy sose érezzük azt, amit másnak okozunk.

Jöjj, ide gyere angyal!
Csillag, ide hullj le!
Szép szemeibe mától
Fénynek bújj be

Hallgass! Túl sok a szép szó!
Nem kell ennyire csalni!
Annyit mondj csak amennyit
Magad is bírnál meghallgatni.

Jól van, hagyjuk az ócska,
Gyönge, tegnapi szókat;
Akarlak téged, épp úgy,
Ahogyan az ember élni akarhat!

Nem tudom én, hogy a holnap
Minket merre talál meg,
De arra, amit most érzek
Őszintébb szó nem felelhet:

Senki még így nekem…
Nem történt. Minden más
Elmúlt

Miért van miért hogy a bánat?
Miért van miért hogy a szív?
Miért van miért hogy az ember?

Szerelem! Szeretem! Szerelemmel!

Semmi még velem így
Nincsen rá szó,
Minden más elmúlt
Jó, lenni de jó!

Miért van miért hogy a bánat?
Miért van miért hogy a szív?
Miért van miért hogy az ember? J

Jöjj, ide gyere angyal!
Csillag, ide hullj le!
Szép szemeibe mától
Fénynek bújj be

Hallgass! Túl sok a szép szó!
Nem kell ennyire csalni!
Annyit mondj csak amennyit
Magad is bírnál meghallgatni.

Jól van, hagyjuk az ócska,
Gyönge, tegnapi szókat;
Akarlak téged, épp úgy,
Ahogyan az ember élni akarhat!

Nem tudom én, hogy a holnap
Minket merre talál meg,
De arra, amit most érzek
Őszintébb szó nem felelhet:

Senki még így nekem…
Nem történt. Minden más
Elmúlt

Miért van miért hogy a bánat?
Miért van miért hogy a szív?
Miért van miért hogy az ember?

Szerelem! Szeretem! Szerelemmel!

Semmi még velem így
Nincsen rá szó,
Minden más elmúlt
Jó, lenni de jó!

Miért van miért hogy a bánat?
Miért van miért hogy a szív?
Miért van miért hogy az ember? J

Ady Endre: Őrizem a szemed

Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Ady Endre: Őrizem a szemed

Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

A baj, hogy minden arról szól
Az Idő mindent elrabol
Mert Ő hozott el hirtelen és Ő sodort tovább
S még hiányzol...
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelen űr
Mert hiányzol...

Az utcán épp, hogy létezem
Csak egy arcot, csak egy színt keres szemem
De rólam bárki tudja, hisz a homlokomon áll
Még hiányzol...
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Ma is telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám...
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelen űr
Mert hiányzol...

A baj, hogy minden arról szól
Az Idő mindent elrabol
Mert Ő hozott el hirtelen és Ő sodort tovább
S még hiányzol...
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelen űr
Mert hiányzol...

Az utcán épp, hogy létezem
Csak egy arcot, csak egy színt keres szemem
De rólam bárki tudja, hisz a homlokomon áll
Még hiányzol...
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Ma is telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám...
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelen űr
Mert hiányzol...

Adam Jackson: Az Igaz szeretet 10 titka

Nem lehet rákényszeríteni valakit, hogy szeressen bennünket...

Szabadjára kell engednünk azokat az embereket, akiket szeretünk.

Ha szeretünk valakit, akkor meg kell engedni neki, hogy szabad legyen. Engedni, hogy szabadon hozzon döntéseket, szabadon éljen, ahogy ő akar, és nem úgy, ahogy mi akarjuk.

Nem mindig könnyű elengedni azt, akit szeretünk, de más út nincs.
Ha nem teszed meg ezt, akkor elkeseredetté és haragossá válsz.

Nemcsak akkor kell elengedni valakit, amikor egy kapcsolat véget ér. Szabadon kell engedni, szabadnak kell hagyni társunkat akkor is, amikor benne vagyunk egy kapcsolatban.

Mindannyiunknak szüksége van mozgástérre.

Az embereknek szabadnak kell érezniük magukat egy kapcsolaton belül, másképpen csapdában érzik magukat.

Ha tényleg szeretsz valakit, akkor tisztelni kell az elképzeléseit és igényeit.

Ha foggal-körömmel ragaszkodunk valakihez, akkor lélektanilag megfojthatjuk a másikat. Ezt általában féltékenységből, önbizalomhiányból, vagy félelemből tesszük, és nem szeretetből.

Még az igazi szeretetteljes kapcsolatban is szükségük van az embereknek mozgástérre.

"Ha szeretsz valakit, engedd szabadon.
Ha visszatér hozzád, akkor ő a tiéd,
ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd."

Adam Jackson: Az Igaz szeretet 10 titka

Nem lehet rákényszeríteni valakit, hogy szeressen bennünket...

Szabadjára kell engednünk azokat az embereket, akiket szeretünk.

Ha szeretünk valakit, akkor meg kell engedni neki, hogy szabad legyen. Engedni, hogy szabadon hozzon döntéseket, szabadon éljen, ahogy ő akar, és nem úgy, ahogy mi akarjuk.

Nem mindig könnyű elengedni azt, akit szeretünk, de más út nincs.
Ha nem teszed meg ezt, akkor elkeseredetté és haragossá válsz.

Nemcsak akkor kell elengedni valakit, amikor egy kapcsolat véget ér. Szabadon kell engedni, szabadnak kell hagyni társunkat akkor is, amikor benne vagyunk egy kapcsolatban.

Mindannyiunknak szüksége van mozgástérre.

Az embereknek szabadnak kell érezniük magukat egy kapcsolaton belül, másképpen csapdában érzik magukat.

Ha tényleg szeretsz valakit, akkor tisztelni kell az elképzeléseit és igényeit.

Ha foggal-körömmel ragaszkodunk valakihez, akkor lélektanilag megfojthatjuk a másikat. Ezt általában féltékenységből, önbizalomhiányból, vagy félelemből tesszük, és nem szeretetből.

Még az igazi szeretetteljes kapcsolatban is szükségük van az embereknek mozgástérre.

"Ha szeretsz valakit, engedd szabadon.
Ha visszatér hozzád, akkor ő a tiéd,
ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd."

Csak akkor tudod meg…

Csak akkor tudod meg
Hogy ki vagyok én Neked,
Csak akkor tudod majd
Ha már nem leszek.
Hiába nyúl értem,
Nem ér el két kezed
Hiába keres nem láthat
Szép szemed.
Pár fénykép
Néhány sor
Egy két adat,
Mi utánam marad.
Pár dal CD-n
Ízek, színek, fények,
Mind azután, nélkülem élnek.
Bennem akkor már
Nem szól az ének.
S ha esténként felnézel
A csillagos égre,
Talán megérint újra,
Az én csillagom fénye!

Csak akkor tudod meg…

Csak akkor tudod meg
Hogy ki vagyok én Neked,
Csak akkor tudod majd
Ha már nem leszek.
Hiába nyúl értem,
Nem ér el két kezed
Hiába keres nem láthat
Szép szemed.
Pár fénykép
Néhány sor
Egy két adat,
Mi utánam marad.
Pár dal CD-n
Ízek, színek, fények,
Mind azután, nélkülem élnek.
Bennem akkor már
Nem szól az ének.
S ha esténként felnézel
A csillagos égre,
Talán megérint újra,
Az én csillagom fénye!