2009. február 9., hétfő
"Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy."
(Coelho)
"Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy."
(Coelho)
2009. február 8., vasárnap
2009. február 7., szombat
Presser Gábor: Gazdag fiú szerelme....és Nagyon kell, hogy szeress
Kikapcsolható...
LGT Nagyon kell, hogy szeress
Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Kicsi, nagyon fáj, hogy nem vagy már a régi kis madár,
Már nem csicseregsz, már nem hízelegsz, nem nevetgélsz már,
S én nem tudom, hogy mit is tegyek, de nekem ez így nagyon fáj.
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
Régen azt mondtad, hogy hiányzom, és úgy, de úgy néztél rám,
Most meg azt mondod, hogy unatkozol, hogy valami kéne már.
Hát mondd, mi legyen, és én megteszem, vagy megveszem inkább,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer hát!
Kicsi, veszek neked egy ezüst láncot jó, aranyból lesz majd,
És bundát, stólát, vagy mit tudom én, gyere, nem lesz semmi baj!
És énekórára beíratlak, ott lesz a többi sztár,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
És ha ez sem jó, hát veszek neked egy négyütemű autót,
És csillog az aszfalt, és dönget a Porsche, és bömböl a rádiód,
És az antennára zászlót tűzünk, s nem nézzük hol a határ,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
És ha így se jó, hát veszek neked egy szép repülőjegyet,
És Párizsba repülsz, és veled megyek, hogy mindent megvegyek.
És Christian Dior lesz a szabód, s az illat magasan száll,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
És ha ez se jó, hát hajóra szállunk, irány Zanzibár,
És a hajón a kapitány minden este az asztalánál vár,
És a szavannákon vadászol majd, s kapsz egy kisoroszlánt,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
És ha ez se jó, hát továbbmegyünk, mondjuk legyen Mexikó!
A többiek azt mondják, s hiszek nekik, hogy nagyon, de nagyon jó,
Csak egy ugrás onnan Hollywood, vár sok jó barát,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
S ha semmi se jó, hát veszek neked egy gyönyörű szép fiút,
Majd gazdag lesz, vagy nem lesz gazdag, valami neki is jut.
Én elfáradtam, feladom már, asszem, hazamegyek,
Csak mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj még egyet!
LGT Nagyon kell, hogy szeress
Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Már nem csicseregsz, már nem hízelegsz, nem nevetgélsz már,
S én nem tudom, hogy mit is tegyek, de nekem ez így nagyon fáj.
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
Régen azt mondtad, hogy hiányzom, és úgy, de úgy néztél rám,
Most meg azt mondod, hogy unatkozol, hogy valami kéne már.
Hát mondd, mi legyen, és én megteszem, vagy megveszem inkább,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer hát!
Kicsi, veszek neked egy ezüst láncot jó, aranyból lesz majd,
És bundát, stólát, vagy mit tudom én, gyere, nem lesz semmi baj!
És énekórára beíratlak, ott lesz a többi sztár,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
És ha ez sem jó, hát veszek neked egy négyütemű autót,
És csillog az aszfalt, és dönget a Porsche, és bömböl a rádiód,
És az antennára zászlót tűzünk, s nem nézzük hol a határ,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
És ha így se jó, hát veszek neked egy szép repülőjegyet,
És Párizsba repülsz, és veled megyek, hogy mindent megvegyek.
És Christian Dior lesz a szabód, s az illat magasan száll,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
És ha ez se jó, hát hajóra szállunk, irány Zanzibár,
És a hajón a kapitány minden este az asztalánál vár,
És a szavannákon vadászol majd, s kapsz egy kisoroszlánt,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
És ha ez se jó, hát továbbmegyünk, mondjuk legyen Mexikó!
A többiek azt mondják, s hiszek nekik, hogy nagyon, de nagyon jó,
Csak egy ugrás onnan Hollywood, vár sok jó barát,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
S ha semmi se jó, hát veszek neked egy gyönyörű szép fiút,
Majd gazdag lesz, vagy nem lesz gazdag, valami neki is jut.
Én elfáradtam, feladom már, asszem, hazamegyek,
Csak mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj még egyet!
Presser Gábor: Gazdag fiú szerelme....és Nagyon kell, hogy szeress
Kikapcsolható...
LGT Nagyon kell, hogy szeress
Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Kicsi, nagyon fáj, hogy nem vagy már a régi kis madár,
Már nem csicseregsz, már nem hízelegsz, nem nevetgélsz már,
S én nem tudom, hogy mit is tegyek, de nekem ez így nagyon fáj.
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
Régen azt mondtad, hogy hiányzom, és úgy, de úgy néztél rám,
Most meg azt mondod, hogy unatkozol, hogy valami kéne már.
Hát mondd, mi legyen, és én megteszem, vagy megveszem inkább,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer hát!
Kicsi, veszek neked egy ezüst láncot jó, aranyból lesz majd,
És bundát, stólát, vagy mit tudom én, gyere, nem lesz semmi baj!
És énekórára beíratlak, ott lesz a többi sztár,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
És ha ez sem jó, hát veszek neked egy négyütemű autót,
És csillog az aszfalt, és dönget a Porsche, és bömböl a rádiód,
És az antennára zászlót tűzünk, s nem nézzük hol a határ,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
És ha így se jó, hát veszek neked egy szép repülőjegyet,
És Párizsba repülsz, és veled megyek, hogy mindent megvegyek.
És Christian Dior lesz a szabód, s az illat magasan száll,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
És ha ez se jó, hát hajóra szállunk, irány Zanzibár,
És a hajón a kapitány minden este az asztalánál vár,
És a szavannákon vadászol majd, s kapsz egy kisoroszlánt,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
És ha ez se jó, hát továbbmegyünk, mondjuk legyen Mexikó!
A többiek azt mondják, s hiszek nekik, hogy nagyon, de nagyon jó,
Csak egy ugrás onnan Hollywood, vár sok jó barát,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
S ha semmi se jó, hát veszek neked egy gyönyörű szép fiút,
Majd gazdag lesz, vagy nem lesz gazdag, valami neki is jut.
Én elfáradtam, feladom már, asszem, hazamegyek,
Csak mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj még egyet!
LGT Nagyon kell, hogy szeress
Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Már nem csicseregsz, már nem hízelegsz, nem nevetgélsz már,
S én nem tudom, hogy mit is tegyek, de nekem ez így nagyon fáj.
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
Régen azt mondtad, hogy hiányzom, és úgy, de úgy néztél rám,
Most meg azt mondod, hogy unatkozol, hogy valami kéne már.
Hát mondd, mi legyen, és én megteszem, vagy megveszem inkább,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer hát!
Kicsi, veszek neked egy ezüst láncot jó, aranyból lesz majd,
És bundát, stólát, vagy mit tudom én, gyere, nem lesz semmi baj!
És énekórára beíratlak, ott lesz a többi sztár,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
És ha ez sem jó, hát veszek neked egy négyütemű autót,
És csillog az aszfalt, és dönget a Porsche, és bömböl a rádiód,
És az antennára zászlót tűzünk, s nem nézzük hol a határ,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
És ha így se jó, hát veszek neked egy szép repülőjegyet,
És Párizsba repülsz, és veled megyek, hogy mindent megvegyek.
És Christian Dior lesz a szabód, s az illat magasan száll,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
És ha ez se jó, hát hajóra szállunk, irány Zanzibár,
És a hajón a kapitány minden este az asztalánál vár,
És a szavannákon vadászol majd, s kapsz egy kisoroszlánt,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
És ha ez se jó, hát továbbmegyünk, mondjuk legyen Mexikó!
A többiek azt mondják, s hiszek nekik, hogy nagyon, de nagyon jó,
Csak egy ugrás onnan Hollywood, vár sok jó barát,
Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már!
S ha semmi se jó, hát veszek neked egy gyönyörű szép fiút,
Majd gazdag lesz, vagy nem lesz gazdag, valami neki is jut.
Én elfáradtam, feladom már, asszem, hazamegyek,
Csak mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj még egyet!
2009. február 5., csütörtök
várj........
Ne nagyon, ne nagyon várj!
Akarom, akarom már
Feladom, felelek hát
Hazudtam
És ne nagyon, ne nagyon sírj!
Ha akarod, akarod, hívj!
Eljövök, lejövök így
Egy mozdulatban
Hisz mindig is így akartam
Hogy várj, várj, várj!
De ne nagyon várj!
Eljön a nap, én tudtam
De valahogy átaludtam
Mert ez fáj, fáj, fáj!
De nagyon fáj!
Mindig is így akartam
Átjutni szépen, halkan, valahová
Menekülj, menekülj már!
Valaki, valaki vár
Gyönyörű, gyönyörű nyár
Előtted
Ne nagyon, ne nagyon várj!
Menekülj, menekülj már!
Feladom, felelek hát
Hazudtam
Várj, várj, várj!
De ne nagyon várj!
Eljön a nap, én tudtam
De valahogy átaludtam
Mert ez fáj, fáj, fáj!
De nagyon fáj!
Mindig is így akartam
Átjutni szépen, halkan, valahová
Az üres fal és az üres ágy
Csak te voltál, ennyi maradtál.
Amit megtudok, olyan lehangoló:
Sötét úton jársz, kezedben altató.
Hiába kérdezik, a válaszod rövid:
Köszönöm, jól vagyok. Hamisan cseng ez így.
Utolsó éjszakám, itt vagyok veled,
Utolsó éjszakán, újra csak neked.
Szellemvilág, ahol élsz.
A valóság utolér, utolér.
Ref.:
Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó, nem kell beszélni!
Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó!
Furcsa hírt kapok, nem lennél te már,
Ha nincs egy ismerős, aki épp arra jár.
Végső gondolat, mit is tehetnék?
Nincs rá alkalom, pedig szeretnék.
Szíved dobog még, a tested már halott,
Segítenék neked, varázsló nem vagyok.
Utolsó éjszakán itt vagyok veled,
Utolsó éjszakán, újra csak neked.
Szellemvilág, ahol élsz.
A valóság utolér, utolér.
Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó, nem kell beszélni!
Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó, nem kell beszélni!
Ref.
Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó, nem kell beszélni! 6x
Ref.
Így jó!
(Edda)
"Egy emberért mindent....."
Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól, nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.
/ Popper Péter: A belső utak könyve/
várj........
Ne nagyon, ne nagyon várj!
Akarom, akarom már
Feladom, felelek hát
Hazudtam
És ne nagyon, ne nagyon sírj!
Ha akarod, akarod, hívj!
Eljövök, lejövök így
Egy mozdulatban
Hisz mindig is így akartam
Hogy várj, várj, várj!
De ne nagyon várj!
Eljön a nap, én tudtam
De valahogy átaludtam
Mert ez fáj, fáj, fáj!
De nagyon fáj!
Mindig is így akartam
Átjutni szépen, halkan, valahová
Menekülj, menekülj már!
Valaki, valaki vár
Gyönyörű, gyönyörű nyár
Előtted
Ne nagyon, ne nagyon várj!
Menekülj, menekülj már!
Feladom, felelek hát
Hazudtam
Várj, várj, várj!
De ne nagyon várj!
Eljön a nap, én tudtam
De valahogy átaludtam
Mert ez fáj, fáj, fáj!
De nagyon fáj!
Mindig is így akartam
Átjutni szépen, halkan, valahová
Az üres fal és az üres ágy
Csak te voltál, ennyi maradtál.
Amit megtudok, olyan lehangoló:
Sötét úton jársz, kezedben altató.
Hiába kérdezik, a válaszod rövid:
Köszönöm, jól vagyok. Hamisan cseng ez így.
Utolsó éjszakám, itt vagyok veled,
Utolsó éjszakán, újra csak neked.
Szellemvilág, ahol élsz.
A valóság utolér, utolér.
Ref.:
Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó, nem kell beszélni!
Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó!
Furcsa hírt kapok, nem lennél te már,
Ha nincs egy ismerős, aki épp arra jár.
Végső gondolat, mit is tehetnék?
Nincs rá alkalom, pedig szeretnék.
Szíved dobog még, a tested már halott,
Segítenék neked, varázsló nem vagyok.
Utolsó éjszakán itt vagyok veled,
Utolsó éjszakán, újra csak neked.
Szellemvilág, ahol élsz.
A valóság utolér, utolér.
Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó, nem kell beszélni!
Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó, nem kell beszélni!
Ref.
Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó, nem kell beszélni! 6x
Ref.
Így jó!
(Edda)
"Egy emberért mindent....."
Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól, nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.
/ Popper Péter: A belső utak könyve/
2009. február 2., hétfő
....mert ezt akartad.....
.....ha belepusztulok is.....
.......... mostantól megpróbálom befogni a szám..............
megpróbálok nem üzenni,nem írni
csak maradj magadnak
MERT
A szerelem megköveteli a szeretett lény jelenlétét.
(Paulo Coelho)
játszd le, ez a Te zenéd.......
ez pedig az enyém....
és amit nem értettél meg
LGT : Nagyon kell, hogy szeress - dalszöveg
1. Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
2. Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
3. Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
4. Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
2. Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
3. Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
4. Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
'Sokszor tűnődtem,
hogy meddig remél az ember?
Most már tudom:
az utolsó pillanatig.'
-Örkény-
..........de mindent ez mond el.....
|
|
Dés-Bereményi:Férfi és Nő : Emlékem vagy - dalszöveg
Ha most majd hazamész,
Vagy bárhová is mész,
De tudd meg elkísér egy gondolat,
Mi bántja azt ki itt maradt…
Hogy vajon mi történt,
Hogy veled mi történt,
Míg engem forgatott a szédület,
Az vajon hogy történt veled….
És ha éppen hazamész,
Vagy bármerre mész,
Tudd meg elviszel most engem is…
S hogy elfelejtesz majd, ha elmúlt egy nap,
De majd velem maradsz akkor is…
S én az asztalra teszem, a lábam s nekem itt vagy
s hátradőlök székemen,
Az Emlékem vagy…
Majd az leszek neked,
Mit magaddal viszel
Az érzés amit majd, most elviszel
és holnap talán elhiszel…
Mert én úgy akarnám,
Hogy Emlékezz majd rám,
Már érzem tőled függ az életem,
Majd hátradőlök székemen…
És míg magam maradok, csak rád gondolok,
Nekem az lesz majd a módszerem,
hogy rólad álmodok,
És így bejutok, majd a gondolataid közé..
Mert majd érezni fogod, hogy rád gondolok,
És majd megtalál a gondolat,
Az Emlékem vagy…
Ha most majd hazamész és nagy utcákon mész,
Nem kell, hogy hátra nézz mégis érezni fogod..
Nem kell, hogy visszanézz csak érezni elég,
Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat..
Azt én küldtem neked és ott marad veled és
Bármerre is járnál majd magaddal viszed…
Ha most majd hazamész és nagyutcákon mész,
Nem kell, hogy hátra nézz, mégis érezni fogod…
Az emlékem vagy…
Nem kell, hogy visszanézz,
Csak érezni elég,
Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat,
Az emlékem vagy…
Azt én küldtem neked és ott marad veled és
Bármerre is járnál majd magaddal viszed…
Az emlékem vagy…
Vagy mindent, vagy semmit, csak terajtad áll.
Légy, aki nékem mondja el, ha valami fáj.
Legyen mindig egy a mi utunk,
Ha válságunkból kijutunk,
Csak velem örülj, ha ragyog a nyár,
Ha későre jár, csak mellettem állj,
Vagy menj tovább, és ne lássalak soha már!
(Máté Péter)
....mert ezt akartad.....
.....ha belepusztulok is.....
.......... mostantól megpróbálom befogni a szám..............
megpróbálok nem üzenni,nem írni
csak maradj magadnak
MERT
A szerelem megköveteli a szeretett lény jelenlétét.
(Paulo Coelho)
játszd le, ez a Te zenéd.......
ez pedig az enyém....
és amit nem értettél meg
LGT : Nagyon kell, hogy szeress - dalszöveg
1. Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
2. Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
3. Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
4. Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
2. Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
3. Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
4. Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
'Sokszor tűnődtem,
hogy meddig remél az ember?
Most már tudom:
az utolsó pillanatig.'
-Örkény-
..........de mindent ez mond el.....
|
|
Dés-Bereményi:Férfi és Nő : Emlékem vagy - dalszöveg
Ha most majd hazamész,
Vagy bárhová is mész,
De tudd meg elkísér egy gondolat,
Mi bántja azt ki itt maradt…
Hogy vajon mi történt,
Hogy veled mi történt,
Míg engem forgatott a szédület,
Az vajon hogy történt veled….
És ha éppen hazamész,
Vagy bármerre mész,
Tudd meg elviszel most engem is…
S hogy elfelejtesz majd, ha elmúlt egy nap,
De majd velem maradsz akkor is…
S én az asztalra teszem, a lábam s nekem itt vagy
s hátradőlök székemen,
Az Emlékem vagy…
Majd az leszek neked,
Mit magaddal viszel
Az érzés amit majd, most elviszel
és holnap talán elhiszel…
Mert én úgy akarnám,
Hogy Emlékezz majd rám,
Már érzem tőled függ az életem,
Majd hátradőlök székemen…
És míg magam maradok, csak rád gondolok,
Nekem az lesz majd a módszerem,
hogy rólad álmodok,
És így bejutok, majd a gondolataid közé..
Mert majd érezni fogod, hogy rád gondolok,
És majd megtalál a gondolat,
Az Emlékem vagy…
Ha most majd hazamész és nagy utcákon mész,
Nem kell, hogy hátra nézz mégis érezni fogod..
Nem kell, hogy visszanézz csak érezni elég,
Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat..
Azt én küldtem neked és ott marad veled és
Bármerre is járnál majd magaddal viszed…
Ha most majd hazamész és nagyutcákon mész,
Nem kell, hogy hátra nézz, mégis érezni fogod…
Az emlékem vagy…
Nem kell, hogy visszanézz,
Csak érezni elég,
Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat,
Az emlékem vagy…
Azt én küldtem neked és ott marad veled és
Bármerre is járnál majd magaddal viszed…
Az emlékem vagy…
Vagy mindent, vagy semmit, csak terajtad áll.
Légy, aki nékem mondja el, ha valami fáj.
Legyen mindig egy a mi utunk,
Ha válságunkból kijutunk,
Csak velem örülj, ha ragyog a nyár,
Ha későre jár, csak mellettem állj,
Vagy menj tovább, és ne lássalak soha már!
(Máté Péter)
"Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
amit elengedek.
......s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.......
Mondd, vártál-e már úgy,
tudtad, hiába vársz,
S mentél-e már úgy,
mindegy volt, merre jársz,
Szóltál már visszahívón
tűnő árnyék után,
Hagyták már kinyújtott kezed
elengedve, sután
Kérdeztél már tudva azt
nem felel senki sem,
Vártad-e már halk reménnyel
a szép szót: kedvesem.
Kívánta már arcod
zápor verését,
Mossa le mindörökre
nem akart könnyeid?
"Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
amit elengedek.
......s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.......
Mondd, vártál-e már úgy,
tudtad, hiába vársz,
S mentél-e már úgy,
mindegy volt, merre jársz,
Szóltál már visszahívón
tűnő árnyék után,
Hagyták már kinyújtott kezed
elengedve, sután
Kérdeztél már tudva azt
nem felel senki sem,
Vártad-e már halk reménnyel
a szép szót: kedvesem.
Kívánta már arcod
zápor verését,
Mossa le mindörökre
nem akart könnyeid?
2009. február 1., vasárnap
"A szeretet...
Élhet melletted valaki, de ha a szívetek nincsen adásban, még akkor is idegenek maradtok, ha görcsösen szorítjátok egymás kezét. De ha a szív adni kezd, lehet a távolság a Föld másik pontja: válaszolnak rá.
...
Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele.
...
Minél valódibb a szeretet, annál távolabbra hat térben és időben is.
"A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot."
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe."
Müller Péter
Ez olyan szépen van megfogalmazva, mint egy vers.....
...hmmm.....sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem.........
"A szeretet...
Élhet melletted valaki, de ha a szívetek nincsen adásban, még akkor is idegenek maradtok, ha görcsösen szorítjátok egymás kezét. De ha a szív adni kezd, lehet a távolság a Föld másik pontja: válaszolnak rá.
...
Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele.
...
Minél valódibb a szeretet, annál távolabbra hat térben és időben is.
"A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot."
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe."
Müller Péter
Ez olyan szépen van megfogalmazva, mint egy vers.....
...hmmm.....sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem.........
Koncz Zsuzsa, Cipő: Csodálatos világ
Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok.
És hiába kérnéd mást nem adhatok.
Jöhet egy másik ki többet ígér.
Ki szebben dalol majd, mint ő meg én.
Ígérd, hogy más lesz az életünk.
Ígérd, hogy szebbet nem is képzelhetünk.
A cél a győzelem az mindent szentesít,
ha győzni akarsz, csak az ígéret segít.
Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok.
A csodák helyett, csak egy mosolyt adhatok.
Ne kérd, hogy higgyem amit nem hiszek.
Nem tudok járni a rossz felett.
Ígérd, hogy más lesz az életünk.
Ígérd, hogy szebbet nem is képzelhetünk.
A Föld forog velünk a Nap körül tovább.
Itt élünk kedvesem ez itt a mennyország.
Csodálatos világ, semmit sem hall, semmit sem lát.
Csodálatos világ elárulja mindig önmagát.
Hogy mi lesz a vége nem tudhatom.
Sötétben élek a fényről álmodom.
Honnan jöttem, hová megyek
Ha tudnám a választ elmondanám neked.
Nem tudom, hogy miért vagyok itt, nem tudom .
Csodálatos világ, semmit se hall semmit, se lát
Csodálatos világ elárulja mindig önmagát,
semmit se hall semmit se lát.
Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok.
A csodák helyett, csak egy mosolyt adhatok.
Koncz Zsuzsa, Cipő: Csodálatos világ
Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok.
És hiába kérnéd mást nem adhatok.
Jöhet egy másik ki többet ígér.
Ki szebben dalol majd, mint ő meg én.
Ígérd, hogy más lesz az életünk.
Ígérd, hogy szebbet nem is képzelhetünk.
A cél a győzelem az mindent szentesít,
ha győzni akarsz, csak az ígéret segít.
Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok.
A csodák helyett, csak egy mosolyt adhatok.
Ne kérd, hogy higgyem amit nem hiszek.
Nem tudok járni a rossz felett.
Ígérd, hogy más lesz az életünk.
Ígérd, hogy szebbet nem is képzelhetünk.
A Föld forog velünk a Nap körül tovább.
Itt élünk kedvesem ez itt a mennyország.
Csodálatos világ, semmit sem hall, semmit sem lát.
Csodálatos világ elárulja mindig önmagát.
Hogy mi lesz a vége nem tudhatom.
Sötétben élek a fényről álmodom.
Honnan jöttem, hová megyek
Ha tudnám a választ elmondanám neked.
Nem tudom, hogy miért vagyok itt, nem tudom .
Csodálatos világ, semmit se hall semmit, se lát
Csodálatos világ elárulja mindig önmagát,
semmit se hall semmit se lát.
Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok.
A csodák helyett, csak egy mosolyt adhatok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
