Csak a mellbimbók tudják, mi a virágzás.
Csak a combok,
Csak az inak,
Csak az összekulcsolt ujjak, bokák,
Igazán csak azok tudják, mi az ölelés.
Csak a hátak,
Csak a vállak,
Csak a kezek, csak az ölek,
Igazán csak azok tudják, mi a hiányzás.
Csak a szemek,
Csak a lábak,
Csak a fogak,
Csak az öklök,
Csak a tenyérbe vájt körmök,
Igazán csak azok tudják, mi az ébredés…
Csak a mellbimbók tudják, mi a virágzás.
Csak a combok,
Csak az inak,
Csak az összekulcsolt ujjak, bokák,
Igazán csak azok tudják, mi az ölelés.
Csak a hátak,
Csak a vállak,
Csak a kezek, csak az ölek,
Igazán csak azok tudják, mi a hiányzás.
Csak a szemek,
Csak a lábak,
Csak a fogak,
Csak az öklök,
Csak a tenyérbe vájt körmök,
Igazán csak azok tudják, mi az ébredés…
Mióta elmentél,
úgy,
pontosan úgy tartom a kezem,
mintha tarkódat tartanám.
Mindenki azt hiszi, bolond vagyok,
én pedig tudom.
Ennyi a különbség.
(Boda Magdolna )
Mióta elmentél,
úgy,
pontosan úgy tartom a kezem,
mintha tarkódat tartanám.
Mindenki azt hiszi, bolond vagyok,
én pedig tudom.
Ennyi a különbség.
(Boda Magdolna )
Valahol mélyen a szívemben (katt ide és hallgasd meg)Műszerek rajzolnak izgatott görbét
De egyik sem mutatja meg
Hogy mi lakik mélyen a szívemben
Tudom, a szívben nem lakik érzés
De valami ott mozdul meg
Valahol mélyen a szívemben
Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá
S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el
Mert egyszer csak ott állnék meztelen szívvel
Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel
Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt
Ki helyettem mutatja meg
Hogy mi lakik mélyen a szívemben
Néha magam sem tudom, hogy dadogni könnyebb
Vagy titkolni kényelmesebb
Hogy mi lakik mélyen a szívemben
Mert ha ki tudnám mondani, és szavam is van rá
Nem egyszer szürkén és okosan hallgatom el
Hiszen beszélni tanulva tanulunk csendet
S azt is, hogy van, mikor hallgatni, hazudni kell
Rövid kis hír, csak egy fotó, vagy semmi
Már megszoktam, világok omlanak össze
A Földön az égen és itt… valahol mélyen a szívemben
Véleményt mondok pár megszokott szóval
De a hangszóró nem viszi át
Hogy mi lakik mélyen a szívemben…
Valahol mélyen a szívemben (katt ide és hallgasd meg)Műszerek rajzolnak izgatott görbét
De egyik sem mutatja meg
Hogy mi lakik mélyen a szívemben
Tudom, a szívben nem lakik érzés
De valami ott mozdul meg
Valahol mélyen a szívemben
Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá
S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el
Mert egyszer csak ott állnék meztelen szívvel
Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel
Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt
Ki helyettem mutatja meg
Hogy mi lakik mélyen a szívemben
Néha magam sem tudom, hogy dadogni könnyebb
Vagy titkolni kényelmesebb
Hogy mi lakik mélyen a szívemben
Mert ha ki tudnám mondani, és szavam is van rá
Nem egyszer szürkén és okosan hallgatom el
Hiszen beszélni tanulva tanulunk csendet
S azt is, hogy van, mikor hallgatni, hazudni kell
Rövid kis hír, csak egy fotó, vagy semmi
Már megszoktam, világok omlanak össze
A Földön az égen és itt… valahol mélyen a szívemben
Véleményt mondok pár megszokott szóval
De a hangszóró nem viszi át
Hogy mi lakik mélyen a szívemben…
kattints az ajtóra...... kattints az ajtóra......
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem.
Megy az ösvény, menj tovább!
Kezemen
szögek sebe
élesen.
Nem látod, hogy
vérzem?
Ne nézz hátra, lépegess
csöndesen.
S imádkozz, akárcsak én,
hogy legyen kegyelem,
mert se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem.
Megy az ösvény, menj tovább!
Kezemen
szögek sebe
élesen.
Nem látod, hogy
vérzem?
Ne nézz hátra, lépegess
csöndesen.
S imádkozz, akárcsak én,
hogy legyen kegyelem,
mert se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet...
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet...
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
Magányos vándort messze utadon
mindenütt utolér a gondolatom.
Tudom, hogy hol vagy és merre jársz,
tudom, mid hiányzik és mire vársz,
tudom, kit szeretsz és kitől kell válnod,
tudom a nappalod s tudom az álmod.
Tudom, ha ajkad mosolyra bágyad,
tudom a kínod és tudom a vágyad,
tudom az ujjongásod és a lázad,
tudom, ha dac hajt s űz az alázat,
tudom, ha béke enyhít s hív a harc
S tudom, hogy rólam tudni sem akarsz.
(B. Radó Lili)
Magányos vándort messze utadon
mindenütt utolér a gondolatom.
Tudom, hogy hol vagy és merre jársz,
tudom, mid hiányzik és mire vársz,
tudom, kit szeretsz és kitől kell válnod,
tudom a nappalod s tudom az álmod.
Tudom, ha ajkad mosolyra bágyad,
tudom a kínod és tudom a vágyad,
tudom az ujjongásod és a lázad,
tudom, ha dac hajt s űz az alázat,
tudom, ha béke enyhít s hív a harc
S tudom, hogy rólam tudni sem akarsz.
(B. Radó Lili)
Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi vendég, kit senki se várt.
Ne hadd, hogy kinn az úton ácsorogjak –
Az ajtót be ne zárd!
Belépek hozzád, csöndben letelepszem,
s csak nézlek, nézlek a homályon át.
És mikor édes arcoddal beteltem,
megcsókollak, és úgy megyek tovább.
(Kardos László fordítása)
Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi vendég, kit senki se várt.
Ne hadd, hogy kinn az úton ácsorogjak –
Az ajtót be ne zárd!
Belépek hozzád, csöndben letelepszem,
s csak nézlek, nézlek a homályon át.
És mikor édes arcoddal beteltem,
megcsókollak, és úgy megyek tovább.
(Kardos László fordítása)
Te vagy az, aki után lámpással futottam
Te vagy az, akit vakon is megtaláltam
Te vagy az, akiért érdemes az élet
Te vagy az, akibe egyszer majd belehalok
Te vagy az, aki után lámpással futottam
Te vagy az, akit vakon is megtaláltam
Te vagy az, akiért érdemes az élet
Te vagy az, akibe egyszer majd belehalok
Nézz rám! Nem vagyok már fiatal…
de ha a szád csókolni akar,
szememben ott csillog már a vágy,
s csókjaidat viszonozza lágy,
forró ajkaim érintése.
De kérlek, ne hidd azt mégse,
hogy könnyelműen prédád leszek!
Bár, most kacagva feléd megyek,
mert vágyom gyöngéd szeretetre,
ölelésre és szerelemre,
de tudd: nekem a szex nem elég…
szeretned is kellene még!
Nézz rám! Alakom sem hibátlan…
de lásd: itt vagyok neked szántan!
Neked készítettem a szívemet…
fogadd hát el szeretetemet,
fogadd jóságom és büszkeségem!
Cserébe csak a szíved kérem!
Ha vágyad felébred, és nem múlik,
nézd, ruhám előtted lehullik…
mellem halmai rád nevetnek
felkínálkozva játékos kezednek.
Karjaimat előtted kitárom
és hogy szeress, azt kívánom!
Nézz rám! Nem vagyok már fiatal…
de ha a szád csókolni akar,
szememben ott csillog már a vágy,
s csókjaidat viszonozza lágy,
forró ajkaim érintése.
De kérlek, ne hidd azt mégse,
hogy könnyelműen prédád leszek!
Bár, most kacagva feléd megyek,
mert vágyom gyöngéd szeretetre,
ölelésre és szerelemre,
de tudd: nekem a szex nem elég…
szeretned is kellene még!
Nézz rám! Alakom sem hibátlan…
de lásd: itt vagyok neked szántan!
Neked készítettem a szívemet…
fogadd hát el szeretetemet,
fogadd jóságom és büszkeségem!
Cserébe csak a szíved kérem!
Ha vágyad felébred, és nem múlik,
nézd, ruhám előtted lehullik…
mellem halmai rád nevetnek
felkínálkozva játékos kezednek.
Karjaimat előtted kitárom
és hogy szeress, azt kívánom!
