Kikapcsolható...

Edda:Elérlek egyszer

Megõrjíted az agyam,
Tökéletes a mozdulat.
Csak elképzelni lehet,
Ahogyan hozod magad.

Nem vagy egy egyszerû eset,
Vagy könnyen kezelhetõ,
De keresem a kulcsot
Hozzád, és ez érthetõ.

Nem kérem számon tõled
A múltat visszafelé.
Nem akarlak bezárni,
Csak azt akarom, hogy szabadon élj.

Elérlek egyszer,
Elérlek egyszer még!
Elérlek teljesen!
A tested, a lelked csak az enyém.

Egyik nap fogod még a kezem,
Az arcod hozzám simul,
De aztán cefet egy érzés:
Másra mosolyogsz váratlanul.

Kilépek egyedül az ajtón,
Becsukom magam után.Valami kiáltasz még, hallom,
De én csak megyek, megyek a fejem után.

Meg fogom bánni,Meg fogom, érzem már,
De mit csináljak?Forog az agyam, messze jár.

Elérhetsz egyszer,Elérhetsz egyszer még,
Ha kell, hát harcolj!Ha nem, hát ennyi éppen elég.

Még félhetünk, még van mitõl,
Még van mitõl, még van mitõl.

Az idõ semmit nem segít,Csak elrepül, csak elrepül.

...két szó....
két kis szócska
mégis ez a két ki szócska adott erőt
azon gondolkodom,miért írtad
tudom, hogy jó ember vagy
és egy jó ember nem írhatta le szánalomból
"én is"

nem kellett volna leírnod
nem vártam el Tőled
de Te leírtad
akkor vállald a következményét

azt mondja a lányom,mikor felébredtem, ennyit mondtam:
vénember
ennyi

"én is"
ez a két kis szócska
igen,írhattad volna másképp is
de nekem ez tökéletes
és én is

Kilincset markol a kezem.

Még visszanézek, de csak

távoli csillogás vakítja szemem,

a közel - ködfátyolos.

Eltévedtem. Mintha ezernyi,

apró villanás mutatna utat,

én mégis kerülöm, csak

gödrökbe lépkedek, némelyik

mély - hát elsüllyedek.

Testemre sár tapad, visszahúz,

hideg érzéketlenséggel szorít.

Emlékfoszlányból, kínnal épített

minden létrafok, de kudarctól

véres minden ujjam, visszazuhanok.

Még remélek, várok, kilincset

markol a kezem, hívó szavad,

ha van, ha lesz - megismerem.

- Nézz rám! Kilincset markol a kezem!

Csak egy nap! Csak egy délután!

(néma sikolyban hangtalan a könyörgés)

Ha nem szólsz, ha nem válaszolsz -

az ajtót…, szépen-lassan…

becsukom… magam után.

P. Pálffy Julianna

Kulka János - Szerelem

(néma sanzon)