Kassák Lajos : Felajánlott béke

Keresés:

rakok ide fel egy pár verset....ezeket küldeném Neked, ha küldeném...

csak hát nem küldhetem,mert nem kéred......

Szabolcsi Zsóka:Mit is adhatnék?

Nem verset adok, csak szavakat,

nem komoly mondandót,
csak néhány pihe-puha lágy szót,
kedvest és bársonyost,
mely csapongó lepke szárnyán feléd repül.
Nem dalt hoztam, csak hangokat,
nem zengő melódiát,
csak néhány eldúdolt foszlányt sodor feléd
a hulló leveleket gördítő szél.
Nem szerelmet adok, csak lángokat,
vágyakat és álmokat
melyek simogató szavaimmal,
lelket érintő eldúdolt dallamaimmal
feléd szállnak,
rádtalálnak,
s óvó tenyeredbe bújnak.
Adnék verset, ha kérnél.
Adnék zenét, ha hallgatnád.
Adnék szerelmet, ha szeretnél.

 

Kassák Lajos : Felajánlott béke

Ha elmész
az a te dolgod.

De nem miattad
sír majd a szél
a tulipánok
nem miattad csukják be
szirmaikat.

Nélküled maradok
és kicsépelem
termésem maradékát.

Ha éhes leszel
szállj ablakom párkányára
tiszta búza lesz ott
s én jó étvágyat kívánok hozzá. 

 

 Gyurkovics Tibor:Arc

Bejön egy arc és nem megy többet el.
Egészen behajol a képbe.
Tapogatózó ujjunk alatt ver
a homlok érverése.

Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
Nem néztük jól meg az ablakkeretben.
De tarkójára tűz a Nap
és értjük őt egyre fényesebben.

Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
Szabálytalan az orra, szája,
de közelebb jön s pontosan
kirajzolódik mindegyik vonása.

Mert hátulról kap megvilágítást,
hogy fölragyognak könnyű ujjai.
Bejön, leül, levetkezik,
és nem tudjuk már elbocsátani.

Reményik Sándor: Jelek 

Tudod mi fáj nekem 
Testvér? Dehogy tudod. 
Bár senki sem jutott
Lelkem lelkéhez Nálad közelebb.

De amit adtam Neked: csak jelek. 
Jelek, jelek.
Ember embernek adhat egyebet?

S a jelek mögött egy egész világ van, 
Mindentől elrekesztve, önmagában.

 

Teller Ede: Vers cím nélkül

Keresni, várni, semmit sem akarni,

szeretni, vágyni, egyedül maradni.

Nézni a világot becsukott szemekkel,

látni azt, amit még nem látott meg ember,

gyönyörködni titkos, mély harmóniákban,

emlékezni arra, mit sohasem láttam.

Szeretni, imádni a szent tisztaságot,

a szelet, a felhőt, a havat, az álmot.

Tenni a helyeset, nem kis öröm pénzért,

nem a túlvilági örök üdvösségért.

Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten,

félni, hogy talán még igazság sincsen,

tudni: az ész rövid, az akarat gyenge,

hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.

És makacs reménnyel mégis, mégis hinni,

hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.

És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,

a fájdalmat, örömet gyógyító halálnak.