Két éve már...
Két éve már, hogy elvetélt a kín,
nem bírtam szóra a kegyetlen halált
fájó hiányod túlontúl feszít,
ha érdes ölébe vesz az árvaság.
Zarándok helyem lett a temető,
hol könnyező szívem zokogja bánatát
koszorút fonok könnycseppek ködéből
s rád terítem szívem áttetsző fátyolát
Az arcom barázdái egyre mélyülnek
ránccá fagyott bennük a néma fájdalom
és szinte hallom, hogy búcsúzik az élet
s az ordító hideg terül sírodon
Térdre rogyok újra a tehetetlenségtől
a süket sötétjébe kiáltom a neved
két éve már, hogy némán, meddőn tűröm
hogy egyre hangosabban zúg lelkemben a csended.
Két éve már, hogy elvetélt a kín,
nem bírtam szóra a kegyetlen halált
fájó hiányod túlontúl feszít,
ha érdes ölébe vesz az árvaság.
Zarándok helyem lett a temető,
hol könnyező szívem zokogja bánatát
koszorút fonok könnycseppek ködéből
s rád terítem szívem áttetsző fátyolát
Az arcom barázdái egyre mélyülnek
ránccá fagyott bennük a néma fájdalom
és szinte hallom, hogy búcsúzik az élet
s az ordító hideg terül sírodon
Térdre rogyok újra a tehetetlenségtől
a süket sötétjébe kiáltom a neved
két éve már, hogy némán, meddőn tűröm
hogy egyre hangosabban zúg lelkemben a csended.
ákos : Tudom, hogy merre jársz - dalszöveg
Sok ember közt vagy
A leginkább egyedül
Sírnak a gyászolók,
Itt mindenki
Csak a szerepét játsza,
Egy réges-régi vágyad
Ma teljesül,
Sírok én is,
És ezzel is
Csak a szerepem játszom.
Nem lehet halott,
Ami ennyire élő!
Ezt el nem hinné más!
Én tudom, hogy merre jársz!
Egy árnyék az ágyon,
Félbemaradt álom,
Ezt el nem hinné más!
Én tudom, hogy merre jársz!
Majd én vigyázok,
Hogy ne csak egy dal legyél,
Szomorú emlékeim
Sötét ködébe zárva,
Haragod, örömöd bennem itt zenél,
Megérint minden hang,
És ezzel is
Csak a szerepét játsza.
Nem lehet halott,
Ami ennyire élő!
Ezt el nem hinné más!
Én tudom, hogy merre jársz!
Egy árnyék az ágyon,
Félbemaradt álom,
Ezt el nem hinné más!
Én tudom, hogy merre jársz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése