.....én felnézek Rád,s Te napról napra összetöröd ezt a csodát....
ha tudatosan teszed, szégyelld magad
ha gyávaságból, én szégyellem magam
ha kényelemből, akkor félreismertelek
ha kíméletből, félreismertél
.
.
.
.
.
.

a rohadt életbe!!!!!!!!!!
szed már össze magad és légy ember!!!!!!!!!
nem hallgathatsz tovább!!!!
ez nem tisztességes!!!!!!!!!
sőt, ez embertelen!!!!!!!
mondd ki végre a gondolataidat, Rólam!!!!!
mert holnap már késő lesz!!!!!
ezt Te sem akarhatod!!!!!!!
LÉGY VÉGRE EMBER!!!!!!!!!!!!
csak azt ne mondd, hogy igazam van!!!!!!!!
csak azt ne mondd, hogy sajnálod!!!!!!
mondom, holnap már késő lesz!!!!!!!!
utoljára kérlek!!!!!!!

egyszerűbb és élhetőbb a világ. nincsenek álmok, elfogytak az akarások. maradt a csupasz napi lét, az igény redukálódott a napi egyszeri kajára, a párnámra és a takaróra.

és persze, van vívódás.

néha úgy gondolom, sok minden van a fejemben, a szívemben, amit szeretnék megosztani, elmondani. gondolatok az elvekről, az élet értelméről, a kapcsolatokról, viszonyokról, családról, az álmokról, vágyakról, halálról, a pszichopatává tevő kultúráról…

nehezen alszom el esténként. egy képzeletbeli hallgatóságnak beszélek, beszélgetek velük, kérdeznek, kérdezek, mondják, mondom. olykor látom magam főiskolásokkal, egyetemistákkal, néha tudni vélem a kurzus címét is.

nem könnyű megbarátkozni a ténnyel, lesz idő, amikor tevőlegesen nem lesz közöm ehhez a világhoz. amikor már nem tudok válaszolni a kérdésekre.

néha meg azt gondolom, nem tudok én semmit, nincs a fejemben, a szívemben semmi új, semmi érdekes, csak annyi és olyan, mint mindenki máséban.

Márai Sándor

Egy napon észrevettem, hogy szeretem. Miért? A kérdés érdekelt, mert ostoba volt, s a tetejébe megválaszolhatatlan. Iparkodtam felelni e kérdésre. Így feleltem: szeretem... másképp, mint a többit, másképp, mint mindenkit, aki előtte volt... Valami van benne, ami számomra elmondhatatlanul ismerős. Mintha egyszer már együtt lettünk volna, kígyók és Luciferek között, nagyon régen, a Paradicsomban.







Ment a hûtlen nehéz fejjel.
Visszamenne, de ő már nem kell.
Érzi hálátlan lett sorsa,
Keserû könnye arcát mossa.
Edda

Mindent újra kezdenék, mert örök feszültség bennem a lényed, és nekem, míg élek, sohase lesz belőled elég. Hát nyilván az életem mélyéből támadt szerelem az, amit irántad érzek, nemcsak a férfi vágya a nő után. Mert ilyesmire csak a szerelem képes.(Dallos Sándor )



......ezt az érzést lassan kiölöd belőlem,nincs még egy kis türelem.......
ha igazán ismernél, ezt nem is kérted volna........
erre én nem vagyok képes........
inkább a halál.......
?????????





Bencsik Tamara : Ima (Molitva) - dalszöveg

Mi ez az érzés?
Követ a csendben, ahogy fáj.
Egy különös érzés,
Ahova lépek, oly üres a táj.
És üres a szívem.
A letarolt éden mennyit ér?
Hol te voltál minden,
Ha tehetnéd mégis itt lennél.
Szeretnék hinni benned,
Feledem, hogy más meggyógyít.
A kétség el nem enged.
Kinek jó ez így?

Benned él
Az a fény, mi ott van minden jóban.
Mennyit ér,
Ha a hangod hallom minden szóban?
Követem a nevedet,
Mit a szívem titkon égbe küldött,
Keresem majd odafent,
Azt az imát, hogy csak neked mondjam el.
Fogadd el!

Al' Bogu ne mogu lagati
sve dok se molim
A lazem ako kazem
da te ne volim

Molitva, kao zar na mojim
usnama je
Molitva, mesto reci samo ime
tvoje

Nebo zna, bas kao ja
koliko puta sam ponovila
to nebo zna, bas kao ja
da je ime tvoje moja Molitva

I Nebo zna, bas kao ja
koliko puta sam ponovila
to nebo zna, bas kao ja
da je ime tvoje moja jedina
Molitva

Ha egy angyalt küldök érted,
Fogadd el!