......én 1000 fokon égek.......

azt mondod várjak......várok

.....én 1000 fokon akarok égni.....

……….van az úgy…..

…van az úgy, hogy minden ellened van…..

…….a család……….

…a suli…..

…..akikért minden van, a gyerekek…..

….kapsz egy rossz hírt….

....kezdődik elölről, amiről azt hittél, túl vagy rajta......

....a mumus...

…..annyira vágytam odabújni…..

…..sírni akartam a válladon…..

……miért van hogy különös érzéked van ahhoz ,pont mikor a legnagyobb szükségem lenne Rád, pont akkor nem kellek…

.......most nem, majd ha tisztul a kép......

elolvasod, Te,amit leírsz?

…..világvége …..

….nem is bánom ,úgysem hiányzok senkinek…..

….mindenki olyan jól megvan nélkülem…..

Ismerős Arcok - Eltünni csendben

....mondanám,de nem való.....

Republic

Varázsolj a szívemmel

1.
Szeress engem,hogyha kérlek,
Hideg szél fúj,nagyon fázom,
Szeress engem hogyha kérlek,
Szeress engem minden áron!

Kígyók között fekszem éjjel,
Kígyók között fekszem éjjel,
Nem álmodom a reménnyel,
Nem álmodom a reménnyel.

R.
Varázsolj a szívemmel!
Varázsolj innen el!

2.
Eltemették csillagomat,
Eltemették csillagomat,
Hogyha egyszer megtalállak,
Megcsókolom szép arcodat.

Szeress engem, hogyha kérlek,
Hideg szél fúj nagyon fázom,
Egyedül járom utamat
Ezen a kerek világon.

Republic:Engedj közelebb

.

Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes.
Márai Sándor

Tóth Zsuzsanna: Eldobható vagyok

Van, hogy nem tudok hinni. Mint most.
És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még.

Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!”

Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedre-
nyílóan, könnyen, zajtalanul.

........kevés voltam Neked.......

De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének.

(Márai Sándor)