A hallgatásod, a csönded
tart fogva minden éjjel,
hallgatok én is, csak a neved
suttogom forró szenvedéllyel,
nem érinthetlek, helyetted
párnám gyűröm-ölelem,
koldussá lett mindkét kezem;
messze még a reggel,
nem tudom mit hoz majd a holnap,
félálomban élek, s az ajkamon
csókok emléke olvad,
az arcod, az illatod, engem igéznek,
régen halott szavak andalítanak,
fülembe zenélnek, fájón is édes titkok,
valaha volt szép remények,
még mindig szerelemről mesélnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése