Bartal Klári - Keserű szívvel

Belémrugdostak gyávák és gazok,
Így lett, hogy én is keményebb vagyok.
Olyan is rúgott, akit más ütött,
De csont helyett már vasba ütközött.

Hiába csattan rajtam a pofon,
Én jól tudom, hogy nem az fáj nagyon.
Szomorú az, hogy ridegebb vagyok,
S hogy néha én is ütni akarok.

De nem lehet az gyáva soha sem,
Kit megtapostak mindíg bűntelen.
Érjen bár ezer rúgás, vád, szitok,
Foggal-körömmel EMBER maradok.

Negatív

Tegnap elszakadt egy fonál,
melyen még lengett életem.
Tegnap elhallgatott egy szó,
melyet dalolt még énekem.
Tegnap eltörött egy pohár,
melyet tartott még két kezem.
Tegnap kettétört egy lélek,
s azóta csak emlékezem...

Pozitív

Holnap újra lesz egy fonál,
melyen lenghet majd életem.
Holnap újra szólal egy szó,
s ismét dalolhat énekem.
Holnap újra lesz egy pohár,
melyet tarthat majd két kezem.
Holnap összeforr egy lélek,
s utána éltem élhetem...
.
.
.
.
.
Keménységed és elvárásaid
zorddá és undokká tesznek.
De ha szeretsz,
jóságod sugarában
újra megszelídülök,
és elfogadlak én is.
Ha csak az eredményeim
alapján tartasz értékesnek,
elveszek;
de ha pusztán önmagamért
szeretsz,
sikert sikerre halmozok.
Semmit se tégy, csak szeress,
és felnövök magamhoz.

A messzi távolba, lehunyt szemmel nézek

mellkasomból bús sóhaj szakad

hallgatásom útra kél az éjben

porladnék lassan ujjaid alatt…

Ha sűrűl a csönd, s nem talál rám szavad

az ősz árnyéka földig húzza vállam

izzó véredbe megmártva magam

hagyom, hogy átjárjon a kettőnkről szőtt álom.