vajon ezentúl mindig így lesz?
ennyire önzőn és egyedül?
és ha minden döntésem kárhozat volt
ami mélyen a valóság mögött
arcodról arcomra vetítette
az idill torz kuszaságát,
akkor is megérte.
mert azon az egy napon
.
.
.
Weöres Sándor:Rongyszőnyeg
15
Szép könyvemet lassan becsuktam.
Hullatja tarka tollait a táj.
Árny béleli kicsiny szobámat,
vad lombokat hajt az indás homály.
Zöld csoda-fény dereng az égen,
a világ vége látszik most ide.
Szép könyvemet lassan becsuktam,
belédobtam a boldog semmibe.
Szép könyvemet lassan becsuktam.
Hullatja tarka tollait a táj.
Árny béleli kicsiny szobámat,
vad lombokat hajt az indás homály.
Zöld csoda-fény dereng az égen,
a világ vége látszik most ide.
Szép könyvemet lassan becsuktam,
belédobtam a boldog semmibe.
.
.
.
.
Bántod, azt ki szeret téged,
Mert a jót már meg sem érted.
Nézd hát műved nyitott szemmel!
Tanulj. Javulj és légy EMBER.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése