Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,

el kell veszítenem. A bölcsesség

nehéz aranymezébe öltözöm,

s minden szavam mosolygás és közöny.

Erich Maria Remarque

Az ember mindig egyedül van, és soha sincs egyedül. Jönnek az emlékek. Egy hegedű búgása a félhomályból - valami kertben, egy dombtetőn Budapest fölött. A gesztenyefák mély illata. A szél. Álmok, amint a ember vállára telepednek, mint fiatal baglyok, szemük felcsillan a félhomályban. Egy alkonyat, mely végtelenül elnyúlik az éjszakában...