este....
másfél óra az út.....
szinte megérinthetem a csendet....
kitisztul a fejem a zajtól, zűrzavartól....
azon veszem észre magam, egyre lassabban haladok, hogy több időm legyen egyedül lenni...
ez a tiszta, természetes csend, őszinteségre késztet....
lassan eltelt 9 hónap....
és ez alatt hazudtam Neked, de ami szörnyebb, hazudtam magamnak....
ma, először a 9 hónap alatt végigbőgtem az utat....
mert egy szemet sem kerültem távolabb Tőled....
haragszom Rád, utállak is mindenért....
de akkor is olyan közel érezlek magamhoz, mint senki mást...
mert....
borzasztó ez....
beszélnék hozzád, de téged nem érdekel.....
fogalmazódik bennem valami....
túl kell lennem a szeptemberen(nem lesz egyszerü)
és utána, még nem tudom hogy, nem tudom mikor, de el kell menekülni innen minnél messzebbre....
el, el, el...
el.........
akkor hátha messzebb kerülsz...tőlem....
el...
Marozsán Erika: Inkább fáj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése