....mondhatok, csinálhatok bármit, ha őszintén magamba nézek, rá kell döbbennem, soha nem voltam olyan magányos, mint az utóbbi 1 évben, mióta találkoztam Veled...

végtelenül szomoru és magányos vagyok.....gondoltam arra, nem kellett volna azt az első levelet megírnom.....de ez nem igaz! 

hálás vagyok a sorsnak, hogy újra találkozhattam Veled.....még akkor is, ha soha nem voltam olyan magányos, mint az utóbbi 1 évben, mióta újra találkoztam Veled.....nem tudom, érted-e.....a Veled való találkozás döbbentett rá, milyen magányosan éltem le az életemet......és most, mikor szinte fáj a hiányod, érzem azt, milyen szerencsés vagyok, hogy találkoztam Veled 25 éve, s 1 éve.....van egy nagyon jó barátnőm....nagyon ismeri a lelkem....azt mondta:"teljesen kivirulsz, ha a gyermekeidről beszélsz, de van valami iszonyatos szomoruság a szemeidben, amit a gyermekeid iránti rajongásod sem tud eltakarni"...nagyon diszkrét velem, nem kérdezi, mi az....de ha kérdezné, sem mondanám el neki, hogy Te vagy az......

....mondhatok, csinálhatok bármit, ha .....

........ne félj megkeresni, ha rendbe raktad magadban ezeket.....akkor keress meg, ha tudnál ilyen feltételekkel szeretni......ha mindenki más elfordúl tőled....bátran keress akkor meg....

ha neked is kell, ami nekem....ebben a rohadt világban hetente pár óra menedék.....elbujni a bajok elől és csak a szépet látni egymásban.....akkor keress meg....de addig eltünök.....nehéz napok következnek......szorits nekem, kérlek.....vigyázz magadra......

hallgass zenét......