Gyújtsunk gyertyát mindenkiért! /katt a képre/

Gyújtsunk gyertyát mindenkiért! /katt a képre/

vágyni, várni, hallgatni, vágyni, várni, hallgatni, vágyni, várni, hallgatni


nem félsz, hogy egyszer késő lesz......

félek, hogy egyszer késő lesz.......



nem félsz, hogy egyszer késő lesz?

félek, hogy egyszer késő lesz?



(Mamma Mia......nézd meg egyszer.....hátha megértesz valamit....egyszer talán rájössz, mi az a nagy kételyem,aggodalmam édes titokzatosságom és bizonytalanságom(egyik szó sem fejezi ki igazán) ami miatt annyira ragaszkodom,kapaszkodom hozzád, valami, amin 21 éve gyötrődöm, hogy elmondjam-e, amit tudnod kéne, jogod volna de volt egy mondatod, ami megértette velem, jobb, ha magambazárom...Nem akarok beszélni
Ha ez téged bánt.......)

Nem tudom, de azt pontosan érzem, mit mond és én is ezt mondanám,nagyon kifejezi a dühöt, amit érzek....................
(meg fogom keresni a magyar fordítását és felrakom ide...)



megvan................

Ez nem lesz énekelhető, de kb. így szól magyarul:

The Winner Takes It All
A Győztes Visz Mindent

Nem akarok beszélni
Azokról a dolgokról, amiken keresztül mentünk
Bár még mindig fáj nekem
Ez már történelem
Kijátszottam az összes kártyámat
És ezt te is megtetted
Nincs már mit mondanunk
Nincs több kijátszható ászunk

A győztes visz mindent
A vesztes eltörpül
A győzelem mellett
Ez az ő sorsa

A karjaidban voltam
Azt hittem, hogy oda tartozom
Azt képzeltem, hogy van értelme
Kerítést építeni
Otthont építeni
Mert azt hittem, ott erős leszek
De bolond voltam
Hogy a szabályok szerint játszottam

Az istenek fönt csak eldobnak egy kockát
Szívük hideg, mint a jég
És valaki itt lent
Elveszíti kedvesét

A győztes visz mindent
A vesztesnek buknia kell
Ez egyszerű és nyilvánvaló
Miért panaszkodnék?

De mondd csak, csókol ő úgy
Ahogy én csókoltalak?
Ugyanazt érzed
Amikor ő mondja a neved?
Valahol mélyen belül
Tudnod kell, hiányzol nekem
De mit mondhatnék még?
A szabályokat be kell tartani

A bírók fognak dönteni
A magamfajták megmaradnak csupán
Az előadás nézőinek
Mindig a háttérbe húzódva
A játék újra folyik
Legyen az szerető vagy barát
Kicsi vagy nagy érték
A győztes visz mindent

Nem akarok beszélni
Ha ez téged bánt
És megértem
Azért jöttél, hogy kezet rázz velem
Bocsánatot kérek
Ha rosszul érzed magad
Attól, hogy ilyen feszültnek látsz
Önbizalom nélkül
De látod
A győztes visz mindent
A győztes visz mindent

.

.

.

.

.

éreztem én, ugye hogy igazam van,kifejezi a dühömet........................

és itt az ABBA-val, ez nem olyan dühös, ez lemondó...........

És ez is a filmben van, nagyon szép, alatta a magyar szöveg:

Egészségünkre! Még egy tószt
és végül ők fizetik a számlát
Mélyen belül mindketten érezzük
a csípős őszi hideget.
A költözőmadarak, te és én,
ösztönösen elrepülünk.
Mikor a nyárnak vége és a sötét
felhők eltakarják a napot,
sem te, sem én nem vagyunk
hibásak mindent összegezve.
Életünkben bejártunk már néhány
különös és magányos utat.
Kissé kopottak, de méltóságteljesek
vagyunk, és nem túl öregek a szexhez.


Még előttünk az éjszaka,
nincsen semmi baj.
Állunk nyugodtan az útkereszteződésnél,
nincs kedvünk rohanni.
Nekünk már nincs miért sietni,
most, hogy túl vagyunk mindenen.
Állunk nyugodtan az útkereszteződésnél,
nincs kedvünk rohanni.
Nekünk már nincs miért sietni,
most, hogy túl vagyunk...


..mindenen..........

vágyni, várni, hallgatni, vágyni, várni, hallgatni, vágyni, várni, hallgatni


nem félsz, hogy egyszer késő lesz......

félek, hogy egyszer késő lesz.......



nem félsz, hogy egyszer késő lesz?

félek, hogy egyszer késő lesz?



(Mamma Mia......nézd meg egyszer.....hátha megértesz valamit....egyszer talán rájössz, mi az a nagy kételyem,aggodalmam édes titokzatosságom és bizonytalanságom(egyik szó sem fejezi ki igazán) ami miatt annyira ragaszkodom,kapaszkodom hozzád, valami, amin 21 éve gyötrődöm, hogy elmondjam-e, amit tudnod kéne, jogod volna de volt egy mondatod, ami megértette velem, jobb, ha magambazárom...Nem akarok beszélni
Ha ez téged bánt.......)

Nem tudom, de azt pontosan érzem, mit mond és én is ezt mondanám,nagyon kifejezi a dühöt, amit érzek....................
(meg fogom keresni a magyar fordítását és felrakom ide...)



megvan................

Ez nem lesz énekelhető, de kb. így szól magyarul:

The Winner Takes It All
A Győztes Visz Mindent

Nem akarok beszélni
Azokról a dolgokról, amiken keresztül mentünk
Bár még mindig fáj nekem
Ez már történelem
Kijátszottam az összes kártyámat
És ezt te is megtetted
Nincs már mit mondanunk
Nincs több kijátszható ászunk

A győztes visz mindent
A vesztes eltörpül
A győzelem mellett
Ez az ő sorsa

A karjaidban voltam
Azt hittem, hogy oda tartozom
Azt képzeltem, hogy van értelme
Kerítést építeni
Otthont építeni
Mert azt hittem, ott erős leszek
De bolond voltam
Hogy a szabályok szerint játszottam

Az istenek fönt csak eldobnak egy kockát
Szívük hideg, mint a jég
És valaki itt lent
Elveszíti kedvesét

A győztes visz mindent
A vesztesnek buknia kell
Ez egyszerű és nyilvánvaló
Miért panaszkodnék?

De mondd csak, csókol ő úgy
Ahogy én csókoltalak?
Ugyanazt érzed
Amikor ő mondja a neved?
Valahol mélyen belül
Tudnod kell, hiányzol nekem
De mit mondhatnék még?
A szabályokat be kell tartani

A bírók fognak dönteni
A magamfajták megmaradnak csupán
Az előadás nézőinek
Mindig a háttérbe húzódva
A játék újra folyik
Legyen az szerető vagy barát
Kicsi vagy nagy érték
A győztes visz mindent

Nem akarok beszélni
Ha ez téged bánt
És megértem
Azért jöttél, hogy kezet rázz velem
Bocsánatot kérek
Ha rosszul érzed magad
Attól, hogy ilyen feszültnek látsz
Önbizalom nélkül
De látod
A győztes visz mindent
A győztes visz mindent

.

.

.

.

.

éreztem én, ugye hogy igazam van,kifejezi a dühömet........................

és itt az ABBA-val, ez nem olyan dühös, ez lemondó...........

És ez is a filmben van, nagyon szép, alatta a magyar szöveg:

Egészségünkre! Még egy tószt
és végül ők fizetik a számlát
Mélyen belül mindketten érezzük
a csípős őszi hideget.
A költözőmadarak, te és én,
ösztönösen elrepülünk.
Mikor a nyárnak vége és a sötét
felhők eltakarják a napot,
sem te, sem én nem vagyunk
hibásak mindent összegezve.
Életünkben bejártunk már néhány
különös és magányos utat.
Kissé kopottak, de méltóságteljesek
vagyunk, és nem túl öregek a szexhez.


Még előttünk az éjszaka,
nincsen semmi baj.
Állunk nyugodtan az útkereszteződésnél,
nincs kedvünk rohanni.
Nekünk már nincs miért sietni,
most, hogy túl vagyunk mindenen.
Állunk nyugodtan az útkereszteződésnél,
nincs kedvünk rohanni.
Nekünk már nincs miért sietni,
most, hogy túl vagyunk...


..mindenen..........

miért zuhanunk a mélybe?

hogy megtanuljunk kimászni belőle.

ma csak ölelj. nem vágyom másra.

mm

leírom, kitörlöm, leírom, kitörlöm. mitől félek?

Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is.

Müller Péter

miért zuhanunk a mélybe?

hogy megtanuljunk kimászni belőle.

ma csak ölelj. nem vágyom másra.

mm

leírom, kitörlöm, leírom, kitörlöm. mitől félek?

Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is.

Müller Péter

A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

/Márai Sándor/

ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad,
az nem is szeret

/Fodor Ákos/

Roller : Mire várunk még

Álmos szemekkel, csak nézek bamba fejjel
Ma sem lesz enyém a nagyvilág
Ha felhívnálak téged, hogy vigasztalj meg kérlek
Tudom nem követnék el túl nagy hibát

Mert nem az a fontos, hogy mi lesz holnap
Csak figyeld a jeleket, ha neked szólnak
Most azt mondják van még remény,
Ha a szívedet megmenteném

Mire várunk még, érzem itt az idő,
Ez a perc a miénk
Legyél jó szerető,
Hogyha holnap még
Mindig ég ez a tűz
Akkor addig csókolj,
Amíg tetszik az íz,
Velem is maradhatsz,….hogyha kibírsz

Mi lesz majd a nyáron, még a jövő hetet sem látom
Sosem tudhatom azt, hogy mi vár
Csak megyek tovább az úton, úgy sincs semmi dolgom
Ráérek megvárni a nagycsodát

Mert nem az a fontos, hogy mi lesz holnap
Csak figyeld a jeleket, ha neked szólnak
Most azt mondják van még remény,
Ha a szívedet megmenteném

A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

/Márai Sándor/

ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad,
az nem is szeret

/Fodor Ákos/

Roller : Mire várunk még

Álmos szemekkel, csak nézek bamba fejjel
Ma sem lesz enyém a nagyvilág
Ha felhívnálak téged, hogy vigasztalj meg kérlek
Tudom nem követnék el túl nagy hibát

Mert nem az a fontos, hogy mi lesz holnap
Csak figyeld a jeleket, ha neked szólnak
Most azt mondják van még remény,
Ha a szívedet megmenteném

Mire várunk még, érzem itt az idő,
Ez a perc a miénk
Legyél jó szerető,
Hogyha holnap még
Mindig ég ez a tűz
Akkor addig csókolj,
Amíg tetszik az íz,
Velem is maradhatsz,….hogyha kibírsz

Mi lesz majd a nyáron, még a jövő hetet sem látom
Sosem tudhatom azt, hogy mi vár
Csak megyek tovább az úton, úgy sincs semmi dolgom
Ráérek megvárni a nagycsodát

Mert nem az a fontos, hogy mi lesz holnap
Csak figyeld a jeleket, ha neked szólnak
Most azt mondják van még remény,
Ha a szívedet megmenteném

"„A NŐ a férfi jövője. A nő arra biztat minket: gyere kövess engem, mi pedig nem tudjuk hova hív minket, de azzal a meggyőződéssel hívogat, hogy megéri odamenni, ahová hív. Ezért is mondom: ha a NŐ nem lesz a férfi jövője, az emberiség elpusztul, mert csak a NŐ képes táplálni magában a mindenestül megalapozatlan reményt, és hívogatni minket a kétséges jövőbe, amelyben Nők híján már rég nem hinnénk.” (Milan Kundera) "

"„A NŐ a férfi jövője. A nő arra biztat minket: gyere kövess engem, mi pedig nem tudjuk hova hív minket, de azzal a meggyőződéssel hívogat, hogy megéri odamenni, ahová hív. Ezért is mondom: ha a NŐ nem lesz a férfi jövője, az emberiség elpusztul, mert csak a NŐ képes táplálni magában a mindenestül megalapozatlan reményt, és hívogatni minket a kétséges jövőbe, amelyben Nők híján már rég nem hinnénk.” (Milan Kundera) "

Jaj, de gyönyörüszép válogatás, ilyen nincs több!!!!!!!!!

Jaj, de gyönyörüszép válogatás, ilyen nincs több!!!!!!!!!

mai

Ülj ide mellém s nézzük együtt

az utat, mely hozzád vezetett.

Ne törődj most a kitérővel,

én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

Hol van már, aki kérdezett,

és hol van már az a felelet,

leolvasztotta a Nap

a hátamra fagyott teleket.

Zötyögtette a szívem, de most szeretem

az utat, mely hozzád vezetett.

(Csukás István: Ülj ide mellém)



milyen nagy nyugalommal tölt el ez a vers, remélem Téged is............

mai

Ülj ide mellém s nézzük együtt

az utat, mely hozzád vezetett.

Ne törődj most a kitérővel,

én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

Hol van már, aki kérdezett,

és hol van már az a felelet,

leolvasztotta a Nap

a hátamra fagyott teleket.

Zötyögtette a szívem, de most szeretem

az utat, mely hozzád vezetett.

(Csukás István: Ülj ide mellém)



milyen nagy nyugalommal tölt el ez a vers, remélem Téged is............

Kinek mi dolga? - Szerintem
a gyermeké az, hogy szülessen,
a Napé, hogy megsimogassa,
s a Holdé, hogy álomba ringassa.

A tanító dolga, hogy tanítson,
a lelkemen valamit javítson.
A diák dolga, hogy kutasson,
ha felnő, jó irányt mutasson.

A zenész dolga, hogy zenéljen,
a szívem mélyéig elérjen.
Az író dolga, hogy meséljen,
de igazat írni ne féljen.

A Szerelmem dolga, hogy megértsen,
hogy higgyen bennem és segítsen.
Hogy nélküled élni ne akarjak,
s ne hagyd, hogy a vesztembe rohanjak!

A Barátom dolga, hogy ott legyen,
ha szükség van, bármit megtegyen,
ha eltévedtem, keressen,
ha gyűlölöm, akkor szeressen.

Az Anyám dolga, hogy ne sírjon,
ha nagyon félt, akkor behívjon.
Az Apám dolga, ha ajtót nyit,
ne úgy köszöntsön, mint akárkit.

A Testvérem dolga, hogy figyeljen,
Ha hibáztam, neki ne kelljen.
Ha nem hiszem, akkor ő higgye,
A tüzünket helyettem őrizze.

A Lányom dolga, hogy daloljon,
hogy örökké kislány maradjon.
A Fiam dolga, hogy nevessen,
hogy mindig apjaként szeressen.

S ha mindez így lesz - remélem -,
az én dolgom, hogy megérjem.

Kinek mi dolga? - Szerintem
a gyermeké az, hogy szülessen,
a Napé, hogy megsimogassa,
s a Holdé, hogy álomba ringassa.

A tanító dolga, hogy tanítson,
a lelkemen valamit javítson.
A diák dolga, hogy kutasson,
ha felnő, jó irányt mutasson.

A zenész dolga, hogy zenéljen,
a szívem mélyéig elérjen.
Az író dolga, hogy meséljen,
de igazat írni ne féljen.

A Szerelmem dolga, hogy megértsen,
hogy higgyen bennem és segítsen.
Hogy nélküled élni ne akarjak,
s ne hagyd, hogy a vesztembe rohanjak!

A Barátom dolga, hogy ott legyen,
ha szükség van, bármit megtegyen,
ha eltévedtem, keressen,
ha gyűlölöm, akkor szeressen.

Az Anyám dolga, hogy ne sírjon,
ha nagyon félt, akkor behívjon.
Az Apám dolga, ha ajtót nyit,
ne úgy köszöntsön, mint akárkit.

A Testvérem dolga, hogy figyeljen,
Ha hibáztam, neki ne kelljen.
Ha nem hiszem, akkor ő higgye,
A tüzünket helyettem őrizze.

A Lányom dolga, hogy daloljon,
hogy örökké kislány maradjon.
A Fiam dolga, hogy nevessen,
hogy mindig apjaként szeressen.

S ha mindez így lesz - remélem -,
az én dolgom, hogy megérjem.

A biztonsági kapu közelében megölelték egymást, és az anya ezt mondta lányának:
- Szeretlek, és eleget kívánok neked.
A lány így válaszolt:
- Édesanyám, a közös életünk több mint elég volt. Szeretetednél többre nem is volt szükségem. Én is eleget kívánok neked, anyu.
Megpuszilták egymást, majd a lány távozott.

Az anya odasétált ahhoz az ablakhoz, amely mellett ültem. Ahogy ott állt látszott, hogy szüksége van, és vágyik is arra, hogy kisírja magát. Megpróbáltam nem megsérteni privátszféráját érdeklődésemmel, de ő örült nekem és ezt a kérdést szegezte hozzám:
- Köszönt el ön valaha is valakitől úgy, hogy tudta, ez a végső búcsújuk?
- Igen - válaszoltam. - Bocsássa meg érdeklődésemet, de mitől ez a végső búcsújuk?
- Öreg vagyok, és ő olyan messze lakik tőlem. Kihívásoknak nézek elébe, és az, az igazság, hogy a következő utam vissza már a temetésemre lesz- mondta ő.
- Amikor elbúcsúztak egymástól, hallottam, hogy eleget kívánnak egymásnak. Megkérdezhetem, hogy ez mit jelent?
Mosolyogni kezdett.
- Ez egy jókívánság, ami korábbi generációktól lett továbbadva. A szüleim mindenkinek ezt mondták.
Egy pillanatra elhallgatott és úgy nézett ki, mint aki próbál minden részletre visszaemlékezni, majd még jobban mosolyogni kezdett.
- Amikor azt mondtuk, "Eleget kívánok neked" azt kívántuk a másik számára, hogy élete végéig elegendő legyen neki a jó dolgokból."
Majd felém fordulva, az alábbi jókívánságot osztotta meg velem, mintha emlékezetből idézte volna:

"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökkétartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra."

Ekkor sírva fakadt és elsétált. Azt mondják, egy percbe kerül egy különleges embert találni, egy órába megbecsülni, egy napba szeretni; viszont egy egész életbe elfelejteni..............

A biztonsági kapu közelében megölelték egymást, és az anya ezt mondta lányának:
- Szeretlek, és eleget kívánok neked.
A lány így válaszolt:
- Édesanyám, a közös életünk több mint elég volt. Szeretetednél többre nem is volt szükségem. Én is eleget kívánok neked, anyu.
Megpuszilták egymást, majd a lány távozott.

Az anya odasétált ahhoz az ablakhoz, amely mellett ültem. Ahogy ott állt látszott, hogy szüksége van, és vágyik is arra, hogy kisírja magát. Megpróbáltam nem megsérteni privátszféráját érdeklődésemmel, de ő örült nekem és ezt a kérdést szegezte hozzám:
- Köszönt el ön valaha is valakitől úgy, hogy tudta, ez a végső búcsújuk?
- Igen - válaszoltam. - Bocsássa meg érdeklődésemet, de mitől ez a végső búcsújuk?
- Öreg vagyok, és ő olyan messze lakik tőlem. Kihívásoknak nézek elébe, és az, az igazság, hogy a következő utam vissza már a temetésemre lesz- mondta ő.
- Amikor elbúcsúztak egymástól, hallottam, hogy eleget kívánnak egymásnak. Megkérdezhetem, hogy ez mit jelent?
Mosolyogni kezdett.
- Ez egy jókívánság, ami korábbi generációktól lett továbbadva. A szüleim mindenkinek ezt mondták.
Egy pillanatra elhallgatott és úgy nézett ki, mint aki próbál minden részletre visszaemlékezni, majd még jobban mosolyogni kezdett.
- Amikor azt mondtuk, "Eleget kívánok neked" azt kívántuk a másik számára, hogy élete végéig elegendő legyen neki a jó dolgokból."
Majd felém fordulva, az alábbi jókívánságot osztotta meg velem, mintha emlékezetből idézte volna:

"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökkétartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra."

Ekkor sírva fakadt és elsétált. Azt mondják, egy percbe kerül egy különleges embert találni, egy órába megbecsülni, egy napba szeretni; viszont egy egész életbe elfelejteni..............

Egyszercsak

Még bennem vagy

A szememben, a szavamban

A némán elfojtott haragban

Az elkent sminkben, a bánaton innen

És túl nem jár az agy

Még bennem vagy

A pohárba, az üvegbe

Az összes hamis slágerszövegbe

Nem bújok, én nem

Nem fázom, érzem

Pedig közel már a fagy

Még bennem vagy

Nem bújok, én nem

Nem fázom, érzem

Pedig közel már a fagy

Még bennem vagy

Már nem tudom, hogy meddig tartasz, és hol kezdődöm én

Kimondanám, amit gondolok, de már hangom sem az enyém

Hol van a nyugalom?

Ilyenkor elkerül...

Ilyenkor békén hagy

Míg bennem vagy

Míg bennem vagy

A szememben, a szavamban...

Egyszercsak

Még bennem vagy

A szememben, a szavamban

A némán elfojtott haragban

Az elkent sminkben, a bánaton innen

És túl nem jár az agy

Még bennem vagy

A pohárba, az üvegbe

Az összes hamis slágerszövegbe

Nem bújok, én nem

Nem fázom, érzem

Pedig közel már a fagy

Még bennem vagy

Nem bújok, én nem

Nem fázom, érzem

Pedig közel már a fagy

Még bennem vagy

Már nem tudom, hogy meddig tartasz, és hol kezdődöm én

Kimondanám, amit gondolok, de már hangom sem az enyém

Hol van a nyugalom?

Ilyenkor elkerül...

Ilyenkor békén hagy

Míg bennem vagy

Míg bennem vagy

A szememben, a szavamban...

"Ismerem a lelkedet és tested rezdüléseit,érzékenységed,magányodat,vadságodat vagy félelmedet-azt,hogy mersz-e szeretni egyáltalán.Tudsz-e adni s elfogadni?-most derül ki valójában.Mert amit adsz,azt magadból adod.A titkaid adod-amit féltesz,amit rejtesz"..

"Ismerem a lelkedet és tested rezdüléseit,érzékenységed,magányodat,vadságodat vagy félelmedet-azt,hogy mersz-e szeretni egyáltalán.Tudsz-e adni s elfogadni?-most derül ki valójában.Mert amit adsz,azt magadból adod.A titkaid adod-amit féltesz,amit rejtesz"..

Ossian : Többet ér mindennél

Ossian : Többet ér mindennél

Mindenek felett: a megélt éveket,

Emlékképeket;
a fájón szépeket nyújtom Neked.
Az öröm könnyeit, a bánat csendjeit,
A múló perceket;
mint sötét gyöngyöket nyújtom Neked.

Egy tiszta érintés,
Egy néma ölelés,
Néha többet ér...
A szótlan bölcsesség,
A ritka tisztesség,
Nékem többet ér... mindennél.

Egy jó szó aranyát, az Érzés zálogát,
Közös terveket;
ennyit adhatok kincsként Neked.

Egy érintés,
Egy ölelés,
Többet ér.
A bölcsesség,
A tisztesség,
Többet ér... mindennél.

Lelkem Oltárán Öröm-gyertya ég.
Néma zsoltárát csak mi halljuk rég.
Fáradt szívemnek, szíved menedék,
Ha kitaszít a Föld és lesújt rám az Ég.

Érintés,
Ölelés,
Többet ér.
A bölcsesség,
A tisztesség,
Többet ér... mindennél.

A zene ihlete Rain.bird oldaláról

Ossian: Többet ér mindennél...




nagyon hiányzol

Ossian : Többet ér mindennél

Ossian : Többet ér mindennél

Mindenek felett: a megélt éveket,

Emlékképeket;
a fájón szépeket nyújtom Neked.
Az öröm könnyeit, a bánat csendjeit,
A múló perceket;
mint sötét gyöngyöket nyújtom Neked.

Egy tiszta érintés,
Egy néma ölelés,
Néha többet ér...
A szótlan bölcsesség,
A ritka tisztesség,
Nékem többet ér... mindennél.

Egy jó szó aranyát, az Érzés zálogát,
Közös terveket;
ennyit adhatok kincsként Neked.

Egy érintés,
Egy ölelés,
Többet ér.
A bölcsesség,
A tisztesség,
Többet ér... mindennél.

Lelkem Oltárán Öröm-gyertya ég.
Néma zsoltárát csak mi halljuk rég.
Fáradt szívemnek, szíved menedék,
Ha kitaszít a Föld és lesújt rám az Ég.

Érintés,
Ölelés,
Többet ér.
A bölcsesség,
A tisztesség,
Többet ér... mindennél.

A zene ihlete Rain.bird oldaláról

Ossian: Többet ér mindennél...




nagyon hiányzol

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,

Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis hozzám hajoltál.
Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen,
Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzád karoltál.
Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,
S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.

- Egymásmellet és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok,
Kergetőzve s összeborulva, mint tengeren játszó sirályok,
Rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőkben,
idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.

- Egymás mellett és egymás ellen nyilunk mi, nyugtalan virágok,
Megtört gőgben összeakadva, mint száműzött, koldus királyok,
S úgy nézzük egymást szomorúan, kíváncsian s mindent tudóan,
Mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.

nagyon hiányzol

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,

Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis hozzám hajoltál.
Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen,
Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzád karoltál.
Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,
S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.

- Egymásmellet és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok,
Kergetőzve s összeborulva, mint tengeren játszó sirályok,
Rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőkben,
idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.

- Egymás mellett és egymás ellen nyilunk mi, nyugtalan virágok,
Megtört gőgben összeakadva, mint száműzött, koldus királyok,
S úgy nézzük egymást szomorúan, kíváncsian s mindent tudóan,
Mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.

nagyon hiányzol

.....imádtam Veled ma dumálni....
sok-sok butaságot mondani
annyira tudnék hozzádbujva semmi fontosról okoskodni
annyira tudnék veled lenni
annyira kellesz nekem
és tudom, hogy annyira kellek Neked
kellünk egymásnak
nem megváltani a világot
dehogy
csak ellazulni
csak örülni egymásnak
kizárni a világot,a bajokat, gondokat
élvezni téged és élvezni hagyni engem
miért fontos komoly felnőttnek lenni
dehogy
azt akkor kell, ha nem vagyunk együtt
olyankor viselkedni kell
de velem sose viselkedj,és én sem akarok viselkedni
azt akarom, sose szégyelld magad előttem , s én sem akarom szégyellni magam előtted, bármit teszünk, mondunk.....
mondd meg őszintén, tudtál már valamikor valakivel nem viselkedni
azt akarom, az a kevés idő, míg együtt lehetünk, az legyen nagyon laza
hogy utána tudjunk viselkedni, mikor kell!!!!!
akarod ezt Te is, ugye?

.....imádtam Veled ma dumálni....
sok-sok butaságot mondani
annyira tudnék hozzádbujva semmi fontosról okoskodni
annyira tudnék veled lenni
annyira kellesz nekem
és tudom, hogy annyira kellek Neked
kellünk egymásnak
nem megváltani a világot
dehogy
csak ellazulni
csak örülni egymásnak
kizárni a világot,a bajokat, gondokat
élvezni téged és élvezni hagyni engem
miért fontos komoly felnőttnek lenni
dehogy
azt akkor kell, ha nem vagyunk együtt
olyankor viselkedni kell
de velem sose viselkedj,és én sem akarok viselkedni
azt akarom, sose szégyelld magad előttem , s én sem akarom szégyellni magam előtted, bármit teszünk, mondunk.....
mondd meg őszintén, tudtál már valamikor valakivel nem viselkedni
azt akarom, az a kevés idő, míg együtt lehetünk, az legyen nagyon laza
hogy utána tudjunk viselkedni, mikor kell!!!!!
akarod ezt Te is, ugye?

„Tudod, kerültem már nagyon elkeseredett állapotba. Nos, arra jöttem rá, hogy semmi mással, csak a mosoly aranysugarával tudom szétoszlatni a bensőmben lebegő ködöt. Erre azt fogod mondani: nehéz mosolyogni, ha az ember boldogtalan. Ez így is lenne, de a mosolyt tanulni kell. És hamar rájössz, hogy sokkal nehezebb boldogtalannak lenni, ha mosolyogsz.”



....nagyon szép ez a dal, de engem nem érdekel, hogy szabd vagy nem, kellesz Nekem!!!!!!

„Tudod, kerültem már nagyon elkeseredett állapotba. Nos, arra jöttem rá, hogy semmi mással, csak a mosoly aranysugarával tudom szétoszlatni a bensőmben lebegő ködöt. Erre azt fogod mondani: nehéz mosolyogni, ha az ember boldogtalan. Ez így is lenne, de a mosolyt tanulni kell. És hamar rájössz, hogy sokkal nehezebb boldogtalannak lenni, ha mosolyogsz.”



....nagyon szép ez a dal, de engem nem érdekel, hogy szabd vagy nem, kellesz Nekem!!!!!!

Könyörgés


ÚGY SZERETNÉK A KARODBA BÚJNI ÉS OTT SíRNI,SíRNI,SíRNI...

GYERE.....

HADD SíRJAM KI MAGAM.......

szükségem van Rád.....
.
:
:
ezek a gondolatok gyötörnek, és ekkor az első vers, amire rábukkanok....
(nincsenek véletlenek)
:
:
:
:
:
:

Néha túl sok az élet
túl sok a könyörgés
a kimondott szavak
a hasztalan beszéd
néha jó lenne megpihenni
valaki karjában csendben lenni
valaki illatán elbódulni
mákonyos örök álomban
valakit megtalálni
s többet fel sem ébredni
mert minek?
a további szavaknak
a további hazugságoknak
ígéreteknek
fogadkozásoknak
melyeket úgy sem tartok be
mert nem lehet betartani őket.

Néha jó lenne
ránézni valakire
s ő visszanézne -
semmi több -
néha jó lenne hinni
hogy ez eljön egyszer
néha jó lenne álmodozni

léhán, felelőtlenül
néha jó lenne
játszani az élettel
táncraperdülni vele
könnyedén, boldogan
néha jó lenne azt hinni
hogy az élet ilyen
s majd fogunk
táncolni is
néha jó lenne
hinni és remélni
néha jó lenne -
élni.

Néha jó lenne
nem ilyesmiket írni
néha jó lenne
csak sírni
csak sírni
néha jó lenne
Istentől valamit kérni
nem sokat
csak annyit:
Uram, könyörülj rajtam
s engedj élni!

Néha túl sok az élet
s mégsem hagyom abba
görcsösen élek
ragaszkodom ahhoz
ami nem is az enyém
s ami csak por a porból
s egy kis lélek
mely remél.

Néha szeretnék
melletted lenni
nem lángolni, nem égni
nem szeretni
nem térdelni előtted
és vallomást tenni
csak nézni szép szemed
érezni illatod
s hallani lélegzeted
midőn a láthatatlan lég
benned életet teremt

csak nézni...

s akkor
könnyebb lenne az élet
akkor kicsit érezném
hogy élek
akkor az ima is erővel telne
s a könyörgés igazabb lenne

akkor...

akkor...


mikor?...

Könyörgés


ÚGY SZERETNÉK A KARODBA BÚJNI ÉS OTT SíRNI,SíRNI,SíRNI...

GYERE.....

HADD SíRJAM KI MAGAM.......

szükségem van Rád.....
.
:
:
ezek a gondolatok gyötörnek, és ekkor az első vers, amire rábukkanok....
(nincsenek véletlenek)
:
:
:
:
:
:

Néha túl sok az élet
túl sok a könyörgés
a kimondott szavak
a hasztalan beszéd
néha jó lenne megpihenni
valaki karjában csendben lenni
valaki illatán elbódulni
mákonyos örök álomban
valakit megtalálni
s többet fel sem ébredni
mert minek?
a további szavaknak
a további hazugságoknak
ígéreteknek
fogadkozásoknak
melyeket úgy sem tartok be
mert nem lehet betartani őket.

Néha jó lenne
ránézni valakire
s ő visszanézne -
semmi több -
néha jó lenne hinni
hogy ez eljön egyszer
néha jó lenne álmodozni

léhán, felelőtlenül
néha jó lenne
játszani az élettel
táncraperdülni vele
könnyedén, boldogan
néha jó lenne azt hinni
hogy az élet ilyen
s majd fogunk
táncolni is
néha jó lenne
hinni és remélni
néha jó lenne -
élni.

Néha jó lenne
nem ilyesmiket írni
néha jó lenne
csak sírni
csak sírni
néha jó lenne
Istentől valamit kérni
nem sokat
csak annyit:
Uram, könyörülj rajtam
s engedj élni!

Néha túl sok az élet
s mégsem hagyom abba
görcsösen élek
ragaszkodom ahhoz
ami nem is az enyém
s ami csak por a porból
s egy kis lélek
mely remél.

Néha szeretnék
melletted lenni
nem lángolni, nem égni
nem szeretni
nem térdelni előtted
és vallomást tenni
csak nézni szép szemed
érezni illatod
s hallani lélegzeted
midőn a láthatatlan lég
benned életet teremt

csak nézni...

s akkor
könnyebb lenne az élet
akkor kicsit érezném
hogy élek
akkor az ima is erővel telne
s a könyörgés igazabb lenne

akkor...

akkor...


mikor?...

Tátrai Band : A Hold szerelme

A zene

ki-be kapcsolható

Mikor elsuhanni látod

Éjjel az árnyakat.

Ha nem veti meg senki más

Aznap az ágyadat.

Csak halkan szól a dal

Senkit nem zavar.

Ha úgy érzed repülni kéne

Vedd fel a szárnyakat.

Ha azt gondolod, maradni kell,

Felejtsd el a vágyakat.

Csak a hajnal látja már,

Hogy visszafordultál.

Csak a hajnal hallja meg

Kopogó léptedet.

A Hold szerelme rabul ejtett évek óta már.

Foglya lettél annyi furcsa, magányos éjszakán.

Ha nem hagy nyugton a gondolat,

Hogy újra egyedül vagy.

Ha sötétnek látod a fényeket,

És furcsának a hangokat.

Csak benned szól egy hang,

Amit senki más nem hall,

Csak benned él egy kép,

Mire emlékezel még.

A Hold szerelme rabul ejtett évek óta már.

Foglya lettél annyi furcsa, magányos éjszakán

Tátrai Band : A Hold szerelme

A zene

ki-be kapcsolható

Mikor elsuhanni látod

Éjjel az árnyakat.

Ha nem veti meg senki más

Aznap az ágyadat.

Csak halkan szól a dal

Senkit nem zavar.

Ha úgy érzed repülni kéne

Vedd fel a szárnyakat.

Ha azt gondolod, maradni kell,

Felejtsd el a vágyakat.

Csak a hajnal látja már,

Hogy visszafordultál.

Csak a hajnal hallja meg

Kopogó léptedet.

A Hold szerelme rabul ejtett évek óta már.

Foglya lettél annyi furcsa, magányos éjszakán.

Ha nem hagy nyugton a gondolat,

Hogy újra egyedül vagy.

Ha sötétnek látod a fényeket,

És furcsának a hangokat.

Csak benned szól egy hang,

Amit senki más nem hall,

Csak benned él egy kép,

Mire emlékezel még.

A Hold szerelme rabul ejtett évek óta már.

Foglya lettél annyi furcsa, magányos éjszakán