"Ha egyszer becsapsz, az a Te szégyened, ha kétszer, az az enyém....."
2009. november 27., péntek
érdemes meghallgatni...
Marozsán Erika: Inkább fáj
Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj,és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent.
állj elém, és mondd a szemembe,hogy sosem gondolsz rám.....
akkor vajon most miért vagy itt????
minek olvasod el a soraimat?????
mért érdekel, hogy mit érzek????
(hisz úgyis tudod.....)
mit érzel, mikor olvasod a kinlódásom????
és mondd, belehalnál, ha néha reagálnál rá valamit????
van a bal alsó sarokban megjegyzés lehetőség...
nem éreztél még késztetést,hogy irj oda valamit???
de akkor sem értem, mire vagy kiváncsi????
és,ha kiváncsi vagy, akkor miért nem kérdezel????
tessék,légy ember!!!!!
ember, amilyennek megismertelek....
ember....
******
Kóstolgat az élet minket, gondoltál már erre? Hoz rengeteg jót, de mindig valami nagy árat fizetsz. Olyan terheket ró rád, meggebedsz. Aztán megint ad. Elvesz, ad. Néha azt érzem, figyeli, mit bírsz még...?
********
Elég csak nyitott lélekkel figyelni a világra.
Befelé meg elcsöndesedni. Mindenki remélheti, megérkeznek a válaszok.
************
Ne visszafelé gondolkodj! Rosszul csináltad?
Nem rossz szándékkal tetted, nyilván. Rájöttél dolgokra, ez elég.
Bánod, rendben van. De nem kell meakulpázni, hanem előre figyelni.
Arra, hogy most mit teszel. Sajnálni magad és szenvedni lehet egy darabig, csak nem visz előre.
De hogy befelé figyelsz, az jó jel. Ne ijedj meg tőle! Változást hoz, és a változásban van a jövő.
Minden napnak a maga terhét nézd!
********
Márai azt írja a tapintatról és gyöngédségről, hogy az több és értékesebb, mint a tudás és az értelem, és becsesebb mint a jóság... Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a tapintat és az a gyöngédség, mely mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak... Ez a tapintat nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is.
**********
Idővel te ülsz ki az arcodra. A gondolataid, az érzelmeid, a bánatod, a sérelmeid, a vágyaid, minden, amin átmész.
************
Különös dolog az adás képessége. Megtanít arra, hogy a tárgyak és a szeretet osztogatható kincsek. Minél több emberhez vándorolnak, nem kevesebb lesz belőlük, hanem több.
***********
Gyökerek nélkül elpusztul a növény. - Hogy maradhatna meg gyökerei nélkül az ember...
**********
Mindenkire, minden lényre a világon rábíztak valamit vagy valakit.
A világ a mi örökségünk, mindenki felel valamiért. (...)
Lehet, hogy elég, ha mindenki arra gondol, mi is bízatott rá ebben az életben.
Mit kell megőriznie, kire kell vigyáznia, mi a dolga kerek e világon.
**********
Én optimista vagyok, bár látom, elbitangolt a világ, a vesztébe rohan, ha így folytatódik.
De a káosz után rend kell, hogy legyen, s így lesz, bízom benne.
A gyerekeknek ezért kell ismerni a gyökereket, s tudni, hogy a világ nem az, amit mindenütt látnak, és a tévéből ismernek.
A világ egész másutt kezdődik.
A saját bensőmben, aztán a családnál, aztán a közösségeknél. Amik már nincsenek.
De mintha egyre születnének.
*********
- Van a szenvedésnek értelme? - Van. - És mi az? - Kinyílik a szívünk.
******
Schäffer Erzsébet szavait hívtam segítségül.....
azokat, amiket magaménak vallok.....
Te vallasz ebből magadénak valamit?????
Te mit vallasz?????
Temikor vallasz????
Mikor nyílsz meg újra????
Úgy érzem, hiányoznak életedből a versek, a szavak....
Különben miért lennél it???
Miért???
és van még valami, ami minden nap eszembe jut....
minden nap....
én hiszem, tudom ,Te jó ember és jó apa vagy.....
hiszem, hogy dolgozol rajta, hogy megtaláld utadat a fiadhoz....
meg kell találnod!!!!
és minden nappal, mikor ezt nem keresed, nagyon sokat veszítesz....
lehet száz meg száz barátod....
lehet száz meg száz szerelmed....
lehet száz meg száz új ismerősöd....
hiheted, hogy van új családod....
de fiad csak egy van!!!!!
mert:
„A gyerekkor egyik csapdája, hogy azt is érezzük, amit nem értünk, s mire értelmünk megemészti a történteket, addigra a szívünk már mély sebeket hordoz.”
(Carlos Ruiz Zafón)
és:
„A fiatal lehet szétszórt és a maga szintjén mégis eredményes - az öregnek azonban szüntelenül összpontosítania kell.
Az öregség nem nyugalom, hanem megfeszített akarat.
Két mankónk: az önirónia és a bátorság.
Energiánk pedig az eszközként használt szenvedés.
A hova nem rajtunk áll.
A miért az Isten titka.
A hogyan a mi szabadságunk"
tudd:
tudnod kell:
Mindenki úgy hal meg, ahogy élt, ahogy gondolkodott.
We were together since we were five She was so pretty Emma was a star in everyone's eyes And when she said she'd be a movie queen Nobody laughed A face like an angel She could be anything
Emmaline Emma, Emmaline I'm gonna write your name high on that silver screen Emmaline Emma, Emmaline I'm gonna make you the biggest star this world has ever seen
At seventeen we were wed I'd work day and night To earn our daily bread And every day Emma would go out Searching for that play That never, ever came her way You know sometimes she'd come home So depressed I'd hear her crying in the back room Feel so distressed And I'd remember back when she was five To the words that used to make Emmaline come alive It was : "Emmaline, Emma, Emmaline, I'm gonna write your name high on that silver screen. Emmaline, Emma, Emmaline I'm gonna make you the biggest star this world has ever seen."
It was a cold and dark December night When I opened up the bedroom door To find her lying still and cold Upon the bed A love letter lying on the bedroom floor It read : "Darling I love you, But I just can't keep on living on dreams no more. I tried so very hard not to leave you alone. I just can't keep on trying no more."
Ostoba szavakkal támad a hazug, ha otthagyod. A buta az túl okos lesz ha nem vagy ott.
Az irigy semmit nem alszik éjszakákon át. A hiúnak orráig ér a nagy világ.
Nézz körül és válassz! Tudnod kell a választ! Nézz körül és válassz! Tudnod kell, ki vagy...!
Rájössz, hogy magadból bármennyit adsz és akárhogy szétszakadsz...
Soha nem elég! Soha nem elég! Soha nem elég! Soha nem elég!
Soha nem hagyom abba, csak újra kezdem el. Újult erõvel tép a szenvedély. Kérdezni akkor is fontos, ha senki nem felel. Mindegy, hogy milyen az út, ha menni kell.
Nézz körül és válassz! Tudnod kell a választ! Nézz körül és válassz! Tudnod kell, ki vagy...!
Rájössz, hogy magadból bármennyit adsz És akárhogy szétszakadsz...
Soha nem elég! Soha nem elég! Soha nem elég! Soha nem elég!
Nézz körül és válassz! Tudnod kell a választ! Nézz körül, és válassz! Tudnod kell ki vagy...!
Rájössz, hogy magadból bármennyit adsz És akárhogy szétszakadsz...
Soha nem elég! Soha nem elég! Soha nem elég! Soha nem elég!
Soha nem elég! Soha nem elég! Soha nem elég! Soha nem elég!
"Az ember, ha már nem tud szeretni: menjen tovább!" Semmiért nem kár, csakis a szeretetért. Az pedig - ha valóban volt - elveszíthetetlen."
"Nevettem, hogy ne zokogjak."
/Chuck Palahniuk/
Szívvel látni nem azt jelenti, hogy nem látom a hibáidat, esendőségeidet, néha még a legtaszítóbb, legmegvetendőbb tulajdonságaidat is. Nem azt, hogy nem látom meg a gonoszságodat, amitől, mint minden ember, te sem tudtál vagy nem akartál megszabadulni - hanem azt, hogy mindezeknél följebb is nézek benned, és tudom, hogy több vagy, mint a démonaid!
Egy téli reggel váratlan álltak elém És összedőlt egy megszokott világ Már álmok nélkül a padlón ott fekszem én Csak rám dobnak egy széttépett ruhát
Talán, lesz még egy életem Talán, még újra kezdhetem Talán, még egyszer szép leszek S, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek
Én azt képzeltem, hogy nem vagyok sebezhető Gondosan nevelt egy jó család Egy emberélet oly könnyen megtörhető Ha bármikor fegyvert szegeznek rád
Talán, lesz még egy életem Talán, még újra kezdhetem Talán, még egyszer szép leszek S, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek
Talán, majd elfelejthetem Talán, felnő a gyermekem Talán, majd róla álmodom S, hogy éjjel mégis sírok, Azt majd letagadom
Talán, talán majd elfelejthetem Talán, felnő a gyermekem Talán, lesz még egy életem Talán, még újra kezdhetem Talán, még egyszer szép leszek S, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek
És, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek
Este volt s a nyári égről Rohanó, tüzes vágyak estek belém, Mikor a bőrünk össze-összeért, Egész életemmel ott éltem én, Azon a kicsi, darabka helyen, Ahol a bőrünk, A bőrünk összeért.
voltam New Yorkban reptéren Londonban Berlinben lassú volt a fény imbolygott Amszterdam és hess jött Marrakech Párizsból sms szikrázott Velence mint Varsóban a fűszeres lány aki eladó de én nem Bem apó halló halló halló hallucináció csak a szerelem eleven elemem valahol elveszett veszettül keresem sehol se talállak téged életem
voltam Keleten jártam Nyugaton déli legelőn északi ugaron sorstalan utakon fejvesztve kutatom őt nem tudom hol lakom
itt lesz a szekrényben a kávés csészében vagy tán a szőnyeg alatt az ajtó mögött nem néztem egy sötét sarokban nyilvános wc-ben a körúton egy kávéházban budai erkélyen jaj hívok nyomozó mer én nem Columbo halló halló halló halucináció...
csak a szerelem eleven elemem valahol elveszett veszettül keresem sehol se talállak téged életem
voltam Keleten jártam Nyugaton déli legelőn északi ugaron sorstalan utakon fejvesztve kutatom őt nem tudom hol lakom
“Már nem vágyom semmi másra, csak egy kertre, ahol szeptemberi délelőtt fedetlen fővel lehet üldögélni egy diófa alatt. Az ember a végén csak közhelyekre vágyik. A kert közhely; menjünk haza, üljünk le a diófa alatt.” (Márai: A kert)