Drága Édesapám...................
A fejfád alól sarjad ki a csönd
és zöldell újból rezdületlenül
zokog az ég és megremeg a föld
a sírod szélén ülök egyedül…
és távolba tekintve megkapaszkodok
friss fájdalommal egy szál reménybe
szavadat szomjazva, Rád gondolok
Én Édesapám, Egyetlen Szemem Fénye!
Úgy mentél el, hogy időm sem maradt
nem mondhattam el, mivé lettél Nékem
remegő térddel itt állok egymagam
és félek, ahogy eddig, még soha sem féltem…
Botladozva járok a létem ösvényein
a sors szele cibál vadul, szerteszét
mindenegyes gondom megmázsáltatik
keresem nélküled életem értelmét
gyermekkori emlékek illata jár át
lelkemmel simítom koporsód fedelét
szívemig nyilall „az élet megy tovább”
én mégsem tudom elengedni, Apu bársony-kezét…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése