A nélküled töltött perceket, én napokban mérem,
oly rég láttalak…, tán már így egy év is eltelt.
Mikor jössz? Jössz-e a holnap, vagy azután,
látlak-e még az életemben egyáltalán?
Oly rég láttalak…,
Tán tegnap mikor fátyolos szemmel, a hajnali csicsergésre keltem, s tudtam te mész el.
Oly rég volt, tán igaz sem volt,talán csak álmomban szerettél, talán csak ott öleltél.
De álom mégsem lehetettél, mert úgy zokogott utánad a szívem, úgy fájt a hiányod,
úgy fájtál te, hogy búcsúnk csak valóság lehetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése